Este megnéztük a Provokátort, majd AV - gondolom fellelkesedve, hogy mi nem vízben áztatott cukros kenyeret eszünk - végighasalt az ágyon, hogy rajzoljak a hátára egy kis cigány gyereket vagy valamit.

Én egy baktériumelszívó készüléket rajzoltam, szűrővel meg ráccsal meg minden egyéb alkatrészével együtt. 

A mű olyannyira jól sikerült, hogy reggel már kérés nélkül rajzoltam egyet AV széles hátára, hogy jobban menjen neki a munka. 


Egyébként ma csodával határos módon minden ügyemet sikerült elintéznem a BTK-n, a PPK-n, mindenhol.

Kinyíltak előttem az ajtók és megfordultak utánam a fiúk. Az egyik konkrétan - jegyzeteltem a kikapcsolt mp3 lejátszóm mögül, szóval tudom - ezt mondta:

- Húúú, de jól nézel ki... Telefonszámcsere?... Na... Egy randi?... Hééjj... Szerelmes lettem beléd!!!

Itt szúrta el. Ezt L.L. Juniortól csórta. Tudom. 


A nagyvilági lógós életem folytatódik, miután tegnap beírattam az összes jegyem és beíratkoztam az utolsó félévemre. Ennek örömére a Lurdyban ebédeltünk A-val gombakrémlevest és egy almás-fahéjas palit. (Csokiöntettel. Ez fontos.) Este a nap koronájaképpen megnéztük a Csak szex-et. Igazság szerint a moziban még nem tudtam, mit esznek a rendezők meg a nők ezen a Csányi gyereken, szerintem borzasztó csúnya, de most, hogy leüllepedett bennem, azt mondom, nem szép, de tényleg sármos egy fickó fószer.

Ma úgy döntöttem kitakarítok az egész lakásban, asszem Magdi anyus elbújhatott volna mögöttem, ha befejezem a projektet, de a két szoba felmosása és a mosogatás után hívott MD, hogy 3 metrómegállóra van tőlem, fél órán belül találkozzunk a Kálvinon. Fejvesztve összeraktam az arcom, félbehagytam mindent, felöltöztem és 50 perc múlva már sikerült is összefutnunk a Szabó Ervin előtt, ahol viszont kiderült, hogy a szekrényből ellopták a pénztárcáját, benne 6-7 ezer forinttal. Miután elszörnyülködtünk, hogy azért ez nem semmi, bánatunkban megebédeltünk a büfében, majd elcaplattunk a MUK-ra, AV-nek kikérni valami igazoló lapot, mivel tegnap a tanulmányi előadónk azt mondta, hogy MA jöjjek el a Diáktanácsadóba és ott majd elintézik az ügyet. 20 perc várakozási idő után, hiába bizonygattam, hogy kérem, néni, engem ide... teccikérteni... KÜLDTEK.. a nő elég barátságtalanul közölte, hogy rossz helyen álltam sorba, úgyhogy menjek át a szemközti szobába. Mit volt mit tenni, rezignált arccal átslattyogtam a másik szobába, ahol persze nincs ma ügyfélfogadás, de sebaj, ha mást nem is, azt megtanultuk az ELTE-n, hogy szívósnak kell lenni, mint egy szivacs, különben eltaposnak, mint egy csikket, ragaszkodtam hozzá, hogy ha már ott a nő, hadd menjek be, kérni egy kis fecnit, amit akár ezer példányban kinyomtatva valami nyilvános helyre is kitehetnének igazán és akkor nem kéne sorban állni érte meg kuncsorogni. De nem is ez a lényeg. A nő közölte, hogy hááát, menjek vissza a Diáktanácsadóba, mert ő ilyet nekem nem tud adni... Kissé bepippanva, mondván, hogy hát most küldtek onnan ide, mondom: "De tud!" Mire ő: "De nem!" Mondom: "Fogadjunk, hogy tud!" Mire ő: "Fogadjunk, hogy nem!" Mondom: "Akkor kérem a panaszkönyvet!" Mire ő: "Olyan nincs!" Mondom: "Olyan nincs, hogy nincs!" Mire ő: "Akkó' van!".  "Na jó, de csak most az egyszer." 
 
Hát így megy ez nálunk. 

Tegnap elkezdtem írni az egyik szakdogám. Eddig fél oldal van meg, amiből összesen az első két sor tetszik, a többi csak úgy ott van, hogy nehogymár úgy tűnjön, hogy másfél nap alatt két sort sikerült írnom. Szóval haladok, akár a perui gyors. Lassan és balesetveszélyesen. 

Az igazság az, hogy én is tisztában vagyok vele, hogy egy szinten szánalmas dolog WC-papírról írni, de úgy érzem, meg kell osztanom a világgal, hogy csaknem két és fél év együttélés után sem volt képes kis családunk (tagok száma: 2 fő) megtalálni a számára tökéletes klópapírt. 

Az egyik ugyanis túl szagos, a másik olyan, mint a Sirály papír, a harmadik elmállik - általában a legkínosabb pillanatban, a negyediken betűket fedezünk fel, az ötödik túl kék, a mostani pedig - bár két rétegű, de AV frappáns szavaival élve ez a két réteg tökéletesen külön életet él és így igen kellemetlen pillanatoknak nézhetünk elébe, ha történetesen nem vagyunk résen.

Szóval mi még keressük az igazit. 

Beírtam az MTA onlájn szótárjába a "végez" szót, erre többek között ezt is kihozta a rendszer:

száraz baszást végez: to dry fuck

Hát immáron ezt is tudjuk. 

Mivel egy könyvből kimásolt másfél oldalas táblázat jelentősen megdobta, már 4 oldanál tart a szakdolgozatom!!! Már csak tízszer-tizenkétszer ennyi kell, nem számolva a kihúzott töltőszavakat. 

Mindenesetre az ihletemet jelentősen visszavetette, hogy eszembe jutott, hogy a napokban AV mesélte, hogy egyszer - amikor még a volt technika tanárjának - aki történetesen per pillanat velünk szemben lakik - volt kutyája, lelkesen elvitte szegény párát futtatni a szemközti kutyafuttatóra, jól kihajtotta a lelkét, mert az öreg nem szólt neki, hogy csóró spániel már tökrozzant, úgyhogy max. sétálni tud, azt is csak pianóban.