International

Az előbb poénból csekkoltam, Palikáék 25en vannak az osztályban, ebből 14 ir, Petiék 27en és ebből 11 (!). (Irnek számoltam az egyszerűség kedvéért mindenkit, akinek legalább az egyik szülője ir...) 

Midterm break 2020

Sajnos idén nem követhettük a szokásos kis novemberi tradiciónkat: nem mehettünk Dungarvanba őszölni... Szeptember 18 óta Dublin ugyanis Level 3, október 21 óta pedig Level 5-ön van, vagyis 5 km-en túl nem hagyhatjuk el a lakásunkat csak munka vagy bevásárlás céljával. Szuper. 

Ennek ellenére az őszi szünetünk nem volt annyira rossz, mint amennyire számitottam rá... A fiúk október 23-ig jártak suliba, ezen a napon be lehetett öltözni, ami szerintem tök rendes volt az iskolától. Peti Draculanak, Palika csontváznak öltözött, azt mondták, jó volt a nap, bár nem igazán tolták túl programokkal a dolgot, csak a beöltözés volt extra illetve kaptak némi édességet is, de ennyi.

Október 24-től, szombattól tehát november 2-ig, azaz máig itthon voltak, pontosabban mindnyájan itthon voltunk, mint család. (T-nek jövő júniusig (!) itthonról kell dolgoznia minimum, a szünet alatt úgy döntöttünk, amig itthon vannak a gyerekek fél napokat dolgozik, hogy egyrészt együtt legyünk, másrészt meg ne kelljen végig lekussoltatni a fiúkat, mert azért ez mégis csak egy lakás, nem túl nagy, lehetetlen elszeparálni T.-t 100%-ra...) 

A szünetben ezúttal tehát nem mászkáltunk, mint a mérgezett egér - annál is inkább, mert sokszor elég trutymó idő volt, nem is nagyon volt hangulatom kimozdulni olyankor. Szombaton egy rövid Poolbeg-Ringsend Park túrát tettünk, de megfagytunk, vasárnap Rathfarnham-ra mentünk (ez pont határeset, a park hozzánk közelebb eső része pontosan 5 km-re van tőlünk), hétfőn az Eamonn Ceannt parkot vettünk be (ez egy kedves kis park a Bushy park mellett, volt játszó is és gyönyörű szinekben pompázó fák), kedden csak a Herbert Parkba bicajoztunk ki a fiúkkal, de egyrészt szemerkélt, másrészt haza kellett sietni, mert Palikának wc-re kellett mennie és egyébként is fél 1től Mini Monster cimmel zoom-os kézműves foglalkozása volt, szerdán, csütörtökön és pénteken viszont nem voltunk sehol játszózni, olyan ócska volt az idő...           

A lezárások, az eső és szél mellett amúgy azért sem nagyon voltunk sok helyen, mert felvettek szabadúszó tolmácsnak a translation.ie-hez és hát tanulnom kellett (volna), hogy birósági megbizásokat is el tudjak vállalni. (Érdekes módon a kórházak és a rendőrség nem igényelnek külön tréninget (előbbihez kvázi semmi nem kell, utóbbihoz pedig csak egy 80 oldalas anyagot kaptam, mig a birósági anyag 120 oldal és most csütörtökön lesz egy 2 órás eligazitás is hozzá, majd vizsgázni is kell talán, hát jézusom, el sem tudom képzelni, ezzel mi lesz, utálom a jogot, a biróságot, egyszer rágtam át magam eddig a 120 oldalas cuccon, de a felét nem értem (mármint nem a szavakat nem értem benne, hanem az egész rendszert, hát nem vagyok én jogász, tökéletesen hidegen hagyott 40 évig mindenféle birósági gyakorlat, semmit nem tudok róla, mi hogy megy), szóval egyelőre fogalmam sincs, mihez kezdenék egy birósági tárgyaláson, jaj...) Na mindenesetre csütörtök és péntek délelőtt olvastam a tananyagot és közben legszivesebben sirtam volna, annyira gyűlölöm a témát, szerdán pedig megkaptam az első megbizásom - hála a magasságosnak egy kórházban. Egy stroke-os beteggel kellett speech therapy assessment-et felvenni, imádtam, annak ellenére, hogy szegény fickó egy szót sem tudott szólni, de büszke voltam magamra, hogy elvállaltam a feladatot és tulképp minden simán ment, odataláltam, bejutottam, megoldottam a dolgot, a feedback cetlire pedig azt irta a doki, hogy "very professional" yaay. (Az igazat megvallva a fél karom odaadnám, ha inkább kórházba kéne mennem tolmácsolni többször, mint a mumus rendőrségre vagy biróságra, de sajnos ez nem kivánságműsor és állitólag az utóbbi kettő sokkal gyakoribb, mint az első...) 

A sok tanulás mellett jutott idő amúgy másra is: csütörtök délután kifejezetten aktiv voltam, mert amellett, hogy végre kifaragtuk a tököt (Palika is halál ügyes volt, egyes-egyedül faragta ki a szájat, Peti pedig a szemeket), csináltam az ablakra cicás dekort illetve muffint is sütöttünk, mert miért is ne.

Jut eszembe sütés: elég nyomi család vagyunk, amellett, hogy én ugye GF eszem, másfél hete T. a FODMAP diet-et követi az IBS miatt, vagyis ő sem eszik glutént (hurrá!), de emellett ő nem ehet semmi tejterméket sem, szóját sem, egy csomóféle zöldséget-gyümölcsöt sem és nagy bánatára mazsolát sem... (Kvázi semmit nem ehet húson kivül, szóval elég kreativnak kell lennem az ebédeket illetően sajnos.) Eddig azt hittem, a GF étkezés nehéz, mert rengeteg ételbe tesznek búzalisztet vagy árpamalátát teljesen feleslegesen (pl a májkrémben mi az istent keres a liszt?), de rá kellett jönnöm, hogy a tej még gázabb, mert az aztán tényleg minden szarban van - főleg ami a desszerteket és rágcsákat illeti. Most beléptem pár low fodmap-os csoportba, remélem nyerek némi inspirációt másoktól, mert egyelőre elég sivár a jövő szegény T.-nek. 

Visszatérve a szünetre: Dublin idén nem igazán tolta túl Halloween-t a covid miatt, a Trick or Treat-et ugye kvázi betiltották, de még az olyasmi programokat is korlátozták, hogy teszem azt fényfestés a hiresebb épületeken, mondván ne gyülekezzen a nép... Pfff... Ami nekem nagyon fájt, hogy sok olyan program is elmaradt, ami szerintem abszolút antivirus-barát haha, ilyen pl a St Enda's parkban néhány éve rendszeresen megrendezett madárijesztő kiállitás. (Ez annyiból áll, hogy aki akar, készit otthon egy madárijesztőt és x időre beviszi a parkba, ahol felállitják a madárijesztőket egy sorba és egy héten át bárki megnézheti őket, aki arra jár... Mi az elmúlt 3 évben mindig megnéztük a kreálmányokat, a gyerekek imádták, kiválasztották a kedvencüket és hello, ennyi volt a program, soha, egy percig sem álltunk közel senkihez, nem szivtuk más levegőjét, szóval abszolút nem értem, miért nem lehetett ezt idén is megrendezni.) Emellett azt sem értettem, mennyiből tartott volna kicsit kidekorálni a várost, ne legyenek szervezett programok, nyilván, de lehessen már itt-ott sétálni egyet és elámuldozni a vicces, kreativ, félelmetes dekorációkon... Pénteken délután a fiúkkal sétáltunk egyet a környéken és hát a magánházak sem tették oda nagyon magukat, pár fel volt diszitve rendesen, de kb fele annyi kidekorált ház volt, mint eddig. 

Hogy ezt az ürességet kompenzáljuk, szombaton mi házilag szépen megünnepeltük azért Halloween-t. Délelőtt nem csináltunk sok mindent, csak elugrottunk vásárolni a Dealz-be, mert reméltem, hogy kapok némi Halloween-es édességet, ami láss csodát minden más boltból nagyjából hiányzott idén (sokan kerestek tököt is az utolsó napokon, ahhoz képest, hogy máskor térdig járunk bennük, most úgy október közepétől már sehol sem lehetett kapni a közelünkben), illetve beszaladtam a Lidl-be is ezért-azért. Mig főztem, a gyerekek wordsearch-öztek és néhány break the code feladattal bibelődtek. Ebéd után kezdődött a buli, volt itt minden, mint a búcsúban... Először is szerveket kerestek a fiúk (pontosabban csak Pipi, mert Palika undorodott attól, hogy egy adag olajos spagetti között kotorásszon), majd jött a Dobd a pókot a vödörbe játék, majd Just dance-ztünk mind a négyen, aztán betekertük Petit egy csomó wc papirba, mondván ő most múmia, játszottak egy kis bogaras Bingót, csináltunk egy kincskeresős játékot, aminek a végén kaptak egy-egy Marios pólót, majd a nap lezárásaként készitettem nekik leveles tésztából és virsliből szép kis múmiákat meg pár félelmetes szendót. Igazán odatettük magunkat idén, a gyerekek teljesen odáig voltak, Palika szerint ez volt eddigi élete egyik legjobb napja eddig. (Kis cuki.)      

A szünetben amúgy rászoktunk a mozizásra is ismét, mig Petiék részletekben megnézték a Harry Potter utolsó részét, én Palikával a Hotel Transylvania 1, 2, 3-at végeztem ki, klassz volt. Én mutyiban megnéztem még a Haunting of Bly Manor-t is, nekem tetszett, de mivel sokan mondják, hogy a Haunting of Hill House jobb, hát tegnap elkezdtem azt is, ez most egy ilyen időszak... (T.-vel ilyesmit sajnos nem lehet nézni, utálja a fosatós filmeket, ezért vele Életképezünk esténként, pontosabban ÉletképezTünk, mert vasárnap este véget ért a sorozat sajnos. Elkezdtük helyette a Társas Játékot ma, hát tudunk élni, na.)   

Az élet amúgy nem csak játék és mese, jutott bosszankodás is a hétre, egyrészt mert T. még mindig nem találta meg a megfelelő irodai széket és ez az állandó milyen széket vegyünk, hogy küldjük vissza a hibás darabot cseszekedés meglehetősen idegőrlő (pénteken pl 80 perc telefonálás után sikerült megértetni a Viking Direct-el, hogy nem jó széket küldtek (ilyen is van persze) és ez már a sokadik visszavitt / visszaküldött darab; másrészt meg mert Anyuék végre úgy tűnik találtak vevőt a Forgách utcai házra, alá is irták már a szerződést, át is vették a foglalót - és erre kiderült az értékbecslésnél, hogy a fürdőszoba nincs az alaprajzon... Úgyhogy most megy az idegbeteg rohangálás, hogy két hét alatt bejegyeztessék a 40-50-60-100 éve ott álló fürdőszobát, mert ha kicsúsznak a 2 hétből, a vevők lehet nem kapnak hitelt és kezdődhet minden előlről. Hát köszi.    

Hogy mégis pozitivan zárjam ezt a bejegyzést, idebiggyesztem még, hogy Petinek vasárnap kiesett az első szemfoga is, igy összesen már 12 fogától szabadult meg az elmúlt 4 évben. 

Ennyit tehát a szünetünkről, ami szép volt, jó volt és ami pont elég volt.