Utólag olyan viccesnek tűnik, hogy annak idején azt hittük, hónapokig is eltart majd ez a szar... Hónapokig? Hahaha. Épp ott tartunk, mint márciusban, csak most még az idő is gáz és mindenki sokkal feszültebb, idegesebb, türelmetlenebb... Márciusban még bennünk futkosott az izgalom, új virus, fúúú, pont az életünkben, világjárvány, lezárások, azta, most viszont nem maradt más, csak a kétségbeejtő valóság: ez már igy marad... Áldom az eszem, hogy nyáron hazamentünk, hogy egy hónapig újra élhettük az életünket, hogy találkozhattunk másokkal, hogy szabadon beülhettünk egy étterembe, hogy fürödhettünk a Balatonban... Magyarországról nézve talán nem is sejteni, milyen ez máshol. Mondjuk ebben a szutyok országban. Ahol március óta nem nyitottak ki a pubok normálisan (és áprilisig (!) nem is fognak), ahol március óta pár hétig dolgoztak összesen a fodrászok, ahol március óta sorba kell állni, ha be akarsz menni a Tescoba, ahol a nyári pár hét kivételével nem hagyhatod el a megyédet (sőt, nekünk már az is nagy szám, ha megyén belül mozoghatunk, ilyen utoljára novemberben volt pár hétig, azóta él megint az a fos 5 km-es határ)... Szóval ja, marha jól indul az év, tényleg, level 5.
Elvileg január 6ig szabadon lehetett volna mozogni az országban (mondjuk akkor sem tudtunk volna menni sehova, mert a hotelek zárva vannak, ezt a rokonlátogatások miatt engedélyezték, de nekünk ugye nincsenek rokonaink az országban, akikhez menni kéne karácsonykor), de mivel december 20 körül nagyon megugrottak a számok (értsd a december elején jellemző napi 1-200 eset felment 900ig), a december 18-án kezdődő "mehetsz bárhova yaaay"-t december 22-én le is fújták, ennyi vót, úgyhogy december 30től megint be vagyunk zárva ebbe a kicseszett 5 km-es körbe. A boltok persze megint lehúzták a rolót, csak az élelmiszerboltok lehetnek nyitva, ruhát nem lehet venni, csak online, hiszen az nem essential, a szolgáltatások közül csak az alapvetőek működnek (pl a duguláselháritás, fodrászat ilyesmi megint nincs), találkozni senkivel sem lehet, a pubok meg már december 24 óta zárva vannak. Ami a legnagyobb érvágás, hogy annak ellenére, hogy többször nyomatékosan közölték, hogy az iskolákat ki KELL nyitni, mert a márciustól őszig tartó periódus katasztrofális volt, a sulik persze nem nyitottak meg január 6-án, a nyitást eltolták január 11ig, majd február 1-ig (bár én már kezdem feladni ezt is, ezek legközelebb St Patrick után engedik vissza a gyerekeket bazmeg). Ami brutál, hogy a bölcsik - ovik is bezártak, nem is értem, hogy nem omlott még össze ez az ország, eszméletlen.
A december 20tól jellemző 8-900 napi eset amúgy köszönhetően az édesdrága angoloknak két hét alatt felkúszott 7-8ezerre (mondjuk most már megint 3-4ezernél tartunk, csak pár napig ment ez a 7-8ezer), de ami pozitiv, hogy nem sok a halott, január közepéig, 15 nap alatt kevesebb, mint száz... (Az azért kemény, hogy otthon meg 1000 körüli esetre jut 100 halál.)
Hogy még nehezebb legyen élet, a covid mellett itt a Brexit is (röhej, egyszerűen röhej, komolyan), szóval nem elég, hogy élőben nem tudunk megvenni egy csomó dolgot (hetek óta hajkurászok egy kicseszett zsebnaptárat, nincs!) és egyébként is egy rakás bolt tönkrement, az online vásárlást is csúnyán buktuk, mert egyrészt egy csomó angol cég már nem szállit Irországba (sőt, a GLS is leállt haha), másrészt meg ugyanaz a termék, ami eddig Prime-mal 1-2 nap alatt itt volt, most a vám meg minden szar miatt olyan 12-14 nap alatt ér ide, hát köszi, tényleg. És nem arról van szó, hogy olyan különleges dolgokat szeretnénk, neeem, egyszerűen a mindennapi élethez szükséges cuccokra lenne szükségünk (pl T. egy farmert szeretne, én egy csizmát meg egy naptárat) és nem, nem jutunk hozzá az istennek sem. Mintha folyamatosan térdig érő vizben kéne gázolnunk maszkban, olyan most az élet, eskü. Eh.
Azon filózom, haza kéne menni. "Nem vár itt semmi téged..." (De most tényleg, minek vagyunk itt? Hónapok óta szarakszunk a kis 5 km átmérőjű rezervátumunkban, találkozni nem találkozunk senkivel, iskola nincs, T. március óta itthonról dolgozik, az idő fos, havi €1900-t kicsengetünk albérletre (és további €300-at a havi gázszámlára meg még további €1-200-t az egyéb rezsire), minden nap főznöm kell, mert nincs egy épkézláb kajaházhozszállitó cég, naponta frusztrálódunk épp mit nem tudunk megvenni, mert nincs - miért vagyunk itt, miért vagyunk itt, egyfolytában ez zakatol a fejemben. Komolyan, mit keresünk itt?)