Nahát mert ilyen is van.
Az úgy volt, hogy Nagyi itt volt november 7-17-ig és mikor repült haza, T. azt javasolta, inkább menjen ki a reptérre Aircoach-csal, mert ő nem annyira érzi jól magát. Fájt a feje, fáradt volt, kicsit kapart a torka, néha tüsszentett egyet-egyet, de semmi komoly. Miután még pénteken is elég gyengus volt (elmúlt a torokfájás, de gyakrabban köhögött), kiváncsiságból csinált egy PCR tesztet (nekünk van itthon ám ilyenünk, a Cégtől kaptuk, lehet rendelni, amennyit akarunk), amit a UPS annak rendje és módja szerint el is vitt dél körül.
Szombaton T. már elég fickós volt, úgyhogy elmentünk ágyat venni az IKEA-ba. Mivel a fiúk kikönyörögték és alig voltak az étteremben, ettünk is. Vasárnap, amig T. várt a szállitókra (kihozattuk az ágyat, mert nem fért be a kocsiba), én elvittem a gyerekeket a Loreto Parkba, de nem voltam túl fényesen: nagyon fájt a torkom, bedugult az orrom és fájt a fejem. (Na de ilyen az anyák élete, ha menni kell, menni kell.) Az ágy megjött dél körül, T. és a fiúk vidáman összeállitották, majd kevésbé vidáman, de estére át is rendeztük a szobákat, ahogy kell. Az éjszaka nem telt túl jól: átjött Palika és amellett, hogy totálisan be volt dugulva az orra, megmértem a lázát: 38.6. Isteni. Mivel a tesztet már kb el is felejtettük, hétfőn Palika itthon maradt, hiszen full lázas volt, Peti viszont ment suliba, mert ő volt az egyetlen legény a gáton, ő teljesen jól volt. Mig T. Palikát ápolta hétfő délelőtt, én nagybevásároltam, majd miközben tüsszögve pakoltam ki a cuccokat, T. egyszer csak megjelent az ajtóban és hitetlenkedő fejjel közölte, hogy hát úgy tűnik, ő bizony pozitiv. Viccesen megszagolta a kávésbödönt és ő lepődött meg legjobban, hogy nem érzett semmit. Az igazat megvallva totálisan megdöbbentünk ezen az eredményen, mert szeptember óta én már többször voltam beteg, háromszor teszteltem is és mind a háromszor negativ lettem... Akkor ezt most hogy?! (Eddigre T. köhögése és orrfolyása teljesen elmúlt, csak a szaglásvesztése utalt betegségre.)
Keddtől tehát mindenki itthon volt, T., aki nem érzett szagokat, Peti, aki csak pislogott, miért kell itthon maradnia, mikor ő teljesen jól van, Palika, aki kb halálán volt, úgy köhögött és akinek hétfő éjjel az orra is vérzett és a hasa is nagyon fájt meg én, akinek fájt a torka és folyt az orra. A következő napokban mindenkit leteszteltünk: Én kedden délután elmentem a Ballaly Tesztközpontba (bár a foglalás nagyon nyögvenyelős volt, éjfél és egy között lehet foglalni időpontot összesen két nap múlvára, mert reggelre nagyjából minden időpont elfogy; maga a tesztelés nagyon flottul ment: kb 5 perc volt a parkolás - odasétálás - tesztelés - visszasétálás a kocsihoz, ráadásul kaptam egy doboz orvosi maszkot is haha, szóval tiszta haszon volt ez a buli), mivel még volt itthon PCR tesztünk, szerdán itthon csináltunk egy tesztet Palikának, délután meg a keddi jó tesztközpontos élményem miatt Petit is elvittem Ballaly-ba. Szerdára illetve csütörtökre megjöttek a tesztek eredményei: mindenki negativ. Hurrá. T. innentől maszkban mászkált itthon és főként a szobájában gubbasztott, szóval klassz volt, na.
Mivel a HSE azt irta, a gyerekek december 1-jén, szerdán mehetnek iskolába, gondoltuk jó fejek leszünk és mielőtt visszamennének a suliba, megint leteszteljük őket. (Annál is inkább, mert Peti kicsit kezdett lepukkanni: szédült, fáradtnak érezte magát, kicsit bedugult az orra - na de nála ez nagyjából hetente - kéthetente előfordul pár percig-óráig, szóval nem gondoltunk semmi komolyra, Palikát meg a köhögése miatt amúgy is otthon tartottuk volna még pár napig...) Miután a Ballaly tesztközpont bezárt valami oknál fogva, hétfőn a Croke Parkhoz vittem őket tesztelni a nagyjából egészségesek teljes nyugalmával. Mivel a kezünkben voltak a múlt hét csütörtöki negativ tesztek, tesztelés után elvittem Palikát a GP-hez, adjon már valamit a köhögésére, mert úgy tűnik, nem covidos, de valami kórság csak eszi, mert aludni sem tud szerencsétlen a csúf köhögésétől. A GP meghallgatva a tüdejét, fejcsóválva közölte, hogy márpedig ez a gyerek covidos, ne higyjünk a tesztnek... Én is köhögtem eléggé, szóval magamra vettem a dolgot, gondoltam mindenki elkapta T-től, ez van.
Kedd reggel megint kicsit villámcsapás-szerűen ért a hir: Peti pozitiv, Palika viszont még mindig negativ... (No comment.) Újabb kör bezártság hármunknak (T. szabad volt már, neki ekkor már nem kellett karanténozni, hiszen épp felgyógyult)... Mivel volt még házi tesztünk, csináltam még egyet, UPC, másnap eredmény: én is negativ vagyok. (Mondjuk itt kicsit csalódott voltam, mert bahhhh, csak jobb egyszerre túllenni a dolgokon, mint egy hetes turnusokban, mert az mindig visszadob a start mezőre.) Mindenesetre a HSE újra irt, hogy december 7-ig karanténozzunk, aznap viszont már mehetnek a gyerekek suliba, ha nincs tünetük és Palika 6-i tesztje is negativ lesz (Petinek nem kellett már teszt, mert aki egyszer pozitiv, annak 6 hónapon belül nem csinálnak újabb PCR-t... Az első tünetektől 10 napig otthon kell maradni és ennyi, onnantól szabad a vásár, akkor sem kell többet karanténozni, ha close contact vagy... Nálunk ilyen a covid pass haha.)
Na szóval 6-ra már elég jól volt mindenki, T. meg Peti már bőven hejehujáztak, icipici orrfolyás volt Palikánál meg nálam, a tesztközpont felé Paja ugyan mondta, hogy szédül, nekem meg furcsán fájt a fejem, de semmi durvaság, se láz, se brutál köhögés, úgy elvoltunk, úgy éreztük, lassan végre gyógyulunk ki a 2.5 hete tartó betegségünkből. Mivel általában 24 órán belül volt eddig mindig eredményünk, úgy számitottam, hogy kedd délelőtt megkapjuk a negativ eredményeinket és hurrá, szerdától végre mehetek dolgozni, Palika meg visszatérhet a suliba, nagyjából ezer nap kihagyás után. Aha... Ahogy azt elképzeltük. Kedd napközben újra kezdtem szarul érezni magam, de azt hittem, csak a stressz amiatt, hogy az istennek sem jön az eredmény... Hulla fáradt voltam, szoritott a fejem és mintha kicsit kevésbé éreztem volna a szagokat, de úgy gondoltam, biztos csak beképzelem. Aztán negyed 9kor este jött végre az sms: mindketten pozitivak vagyunk, Palika és én is... Vicces módon, mivel ezer éve voltak tüneteink, másnap hivtak a HSE-től, hogy péntekig karanténozzunk, utána pedig ha jól vagyunk, szabadulhatunk... És igy is lett. Szerdán délután-este nekem ugyan volt még egy tüsszentős-orrfolyós etapom, de másnapra elmúlt és csütörtök-pénteken már csak némi furcsa fejfájásom volt illetve hát totálisan elment a szaglásom és az izlelésem (!) is - és ez még ma, két héttel később sem sokkal jobb. (Mondjuk nem panaszkodom, a nulla szagláshoz-izleléshez képest jobban állok, tegnap óta végre érzek halvány illatokat és az izek is erősebbek végre, de azért még messze nem tökéletes egyik sem.) Palika, mivel péntekre (december 10) már teljesen jól volt, november 19 után végre mehetett iskolába - csórikám alig birt elaludni előző éjjel, annyira izgult; Peti pedig ugyan már kedden, december 7-én mehetett volna, végülis mégis itthon maradt még csütörtökig, mert kedden-szerdán a suli zárva volt Storm Barra miatt, ami nálunk, Dublinban nagyjából észrevehetetlen volt, szóval no comment.
Ennyi volt hát a mi kis Covid sztorink, hosszú, de hálistennek könnyed.