Miután hazajöttünk a nyaralásból, volt még 8 napunk az ir nyárból, augusztus 2-án ugyanis elrepültünk Magyarországra, ahonnan csak augusztus 30-án jöttünk haza - és másnap már ugye kezdődött a suli...
Ezt az utolsó hetet igyekeztünk kihasználni, ide-oda mentünk még a fiúkkal. Hétfőn a Tymon Parkban jártunk, ahol kissé esett az eső és hideg is volt kicsit, igy sokáig nem maradtunk, annál is inkább, mert egy kisfiú folyton Palikával akart játszani, aki ezt nem nagyon szereti, úgyhogy jobbnak láttuk kereket oldani...
Kedden elautóztunk Bray-be, a vidámparkba, de szomorúan láttuk, hogy hétfőn-kedden zárva vannak. Nagyszerű. Mivel nem volt túl jó idő sem, meglehetősen fáztunk is, szóval nem volt nagy móka a dolog, bár a fiúk azért kaptak egy új fajta fagyit, amire azt mondták, a legjobb, amit valaha ettek (Smootch a Sparból).
Szerdán visszatértünk Bray-be (haha, nem adtuk fel) és vidámparkoztunk egy jót. A gyerekek bementek az Elvarázsolt Kastélyba (Crazy Beach néven futott, imádták, nagyokat röhögtek benn és ezerszer visszamentek, ami elvileg tilos, de nem szóltak rájuk), a Tükörterembe (ez mondjuk nem volt egy nagy szám, nem érte meg) és közösen felültünk a magasban forgó körhintára (ez kicsit para volt, háromszor indultunk el, de mindig visszavittek a földre, mert egy szerelő ezt-azt bütykölt még a szerkezeten... hát, nem volt túl bizalomgerjesztő) és arra a borzasztó valamire, ami pisszegve fel-le megy, miközben megy körbe előre, majd egy idő után hátra is. Ez utóbbi volt a legjobb, nagyon vicces volt, Palika megint tele szájjal röhögött, én meg attól féltem, hogy lefejeli a védőkorlátot nagy örömében. (Nem fejelte le, megúsztuk.) A szuper vidámparkozást lezárandó elsétáltunk megint a Sparig, ahol megint kaptak fagyit a fiúk, hiába, tudunk élni...
Csütörtökön délelőtt Hugo-ekkal találkoztunk a Honey Parkban. Két játszót is megjártunk, közben meg beugrottunk egy Starbucks-ba kávéért és vizért. Jó volt, elmesélték, milyen volt Portugália (meleg és tűzveszélyes), ettünk muffint (én vittem) és közben a gyerekek jól kiszaladgálták magukat. A találka után Vicki felajánlotta, hogy hazaviszi a gyerekeket és otthon is játszanak még kicsit, én bele is mentem, hiszen jó rég találkoztak és még messze van szeptember. 5 körül mentem értük, jól kifáradva értek haza, én meg legalább nyugodtabban főzhettem ebédet.
Pénteken két programunk is volt: délelőtt a Carrickgollogan Hill-re kirándultunk, ami isteni volt, imádom ezt a sétát, mert nem döglesztő, de mégis gyönyörű helyre visz el, délután - estfelé meg átugrottunk Ana-ékhoz beszélgetni kicsit. Fél 6 körül mentünk, 8 után értünk haza, klassz volt, birom őket, bár Peti nincs túl jóban Nicola-val sajnos mostanság, de hát ez van, azért még Switch-eztek kicsit közösen.
Szombaton szakadt az eső, szóval kapóra jött az időjárás: elmentünk bőröndöket venni, mert csak két cabin bag-ünk volt itthon, Magyarországra viszont 4 kellett, ha nem akartunk nagybőröndöt venni. A vásárláskor volt egy kis feszkó, mert két különböző bőrönd mellett tettük le a voksunkat: T. mindenképp a minőségi, €40-s elit bőröndöt szerette volna megvenni, én meg mondtam, hogy szerintem a €20-s Penneys-es bőrönd is pont ugyanolyan jó, összesen az a különbség, hogy a drágábbik kereke bolygós, tehát mindenfelé megy, az olcsóbbikat meg csak előre - hátra lehet húzni, szóval kicsit nehezebb irányitani. Végül mivel két bőrönd kellett, vettünk egy drágábbat és egy olcsóbbat, de T. még sokáig puffogott.
Vasárnap egy egyszerű St Edna's Park volt a program, ezzel búcsúztunk családostól az irországi nyártól.
Hétfőn a Bushy Park-ba vittem a fiúkat, ahol a változatosság kedvéért megint izzasztóan meleg volt, utána pedig elmentünk a Nutgrove-ba és a Subway-ben kaptak a gyerekek egy-egy footlong szendót, mert nagyon nagylelkűnek éreztem magam aznap. A délután természetesen már pakolással telt: egy hónapra való cuccot kellett elrendeznem 4 kisbőröndbe (4x8 kg) és 4 hátizsákba. Izgi volt, de könnyebb volt végül, mint gondoltam és hát mint már irtam, manapság a nagybőrönd nélküli utazás előnyei felbecsülhetetetlenek, szóval büszke voltam magamra nagyon, hogy életünkben először sikerült kevés cuccal repülnünk...
