Én nem tudom, mi van itt, milyen már ez a november...
- Először Anyu nagynénje, akit felhivott (volna), mert szülinapja volt, de már csak a lánya vette fel a telefont...
- Aztán T. barátjának az anyja, néhány napos küzdelem után...
- Aztán egy régi ismerősöm (ez nagyon durva!), gimiben felettünk járt 2 vagy 3 évvel, egyik reggel egyszer csak nem ébredt fel, pedig sportolt egész életében, nem volt elhizott, nem volt beteg, szóval derült égből villámcsapás...
- Aztán pedig Feri, Anyuék legjobb barátja, aki nagyon régóta, nagyon keményen harcolt a rákkal, hol fenn, hol lenn... Az utolsó 2-2.5 hónapban nagyon lenn, nagyon vegetálva, szörnyű sokat szenvedve... Anyuék még szeptember 22-én jártak nála, mert kérte, hogy búcsúzzanak el, azóta szinte alig volt magánál...
Legjobban az utolsó két történet zaklatott fel, Viktor, mert eszméletlenül fiatal volt és tényleg egyik pillanatról a másikra ment el és Feri, mert ő mindig is jelen volt az életünkben, ő volt az esküvői sofőrünk, Anyuékkal rengetegszer "buliztak" hajnalig, nagyon sok közös élményük volt és basszus, még ő sem volt 70...
Nehéz ez az időszak, nagyon.