Csutortokon, ami mellesleg a kedvenc napom volt talan amiatt, mert ekkor volt a legjobb az ido, a hotelben reggeliztunk. Semmi extra, csak kave es croissant (Anyunak sima, nekem gm persze), de azert urnak hittuk magunkat. 10 korul felkerekedtunk es nekivagtunk Belemnek. Metroval majd busszal mentunk es nem messze a Jeronimos kolostornal szalltunk le. Mivel azt olvastam, hogy a kolostorhoz sokat kell sorbaallni, ugy dontottunk, hogy csak az ingyenes templomot nezzuk meg, amihez persze szinten be kellett allnunk egy sorba, de az kozel sem volt kibirhatatlan, nagyjabol 10 perc utan mar be is engedtek. Sajnos a templom fele felujitas alatt volt, de azert igy is lattuk Vasco de Gama sirjat meg a szep uvegablakokat is. A kolostorba tehat nem mentunk be, helyette atsetaltunk egy jo kis parkon, hogy megnezzuk a Felfedezesek emlekmuvet meg a partot. Az emlekmu elott volt egy izgalmas szelrozsa, illetve itt is az a jellegzetes terko fogadott, mint a Rossio teren, szoval mar alapbol nyero volt szamunkra a hely. Az emlekmutol atsetaltunk a Belem toronyhoz (egyszeru kb 15 perces seta a parton, semmi kulonos) es mivel eddigre mar egesz jo lett az ido, lazan egy szal poloban folytathattuk az utunkat, ami januar elejehez kepest azert nem kis teljesitmeny. A Belem toronyhoz eleg sokan alltak sorba es mivel azt olvastam a velemenyekben, hogy nem eri meg az idot es a penzt, mert nincs benn semmi, csak egy szimpla torony az egesz, nem mentunk be, csak kivulrol keszitettunk nagyjabol szaz kepet. Mivel ekkor mar del korul volt, felsetaltunk a kozpontba, mert azt olvastam, hogy van ott egy gm fagyis, ahol gm palacsintat is lehet venni, de sajnos csalodottan kellett tudomasul vennunk, hogy a hely januar 10ig zarva van... Nyilvan. A kozpontbol villamossal mentunk vissza a hajoallomasig, ahol mint a karikacsapas kompra szalltunk (imadom a lisszaboni tomegkozlekedest, nagyon konnyu hasznalni es hulla olcso) es athajoztunk a Tejo masik partjara. A hajoallomastol busszal jutottunk fel az oriasi Jezus szoborhoz, ami Lisszabon folott magasodik. A kilatas a szobor aljatol a varosra lelegzetelallito volt. Egy darabig el sem akartuk hinni, hogy itt vagyunk, hogy itt lehetunk egy random csutortok delutan es bamulhatjuk a piros hidat a ragyogo napsutesben. Mivel a szobor talpazatahoz fel lehetett ugyan menni lifttel, de sajnos az utolso 60-70 lepcsot gyalog kellett megtenni, ugy dontottunk, Anyu lenn marad, en pedig egyedul vallalkozom erre a hatalmas turara. A lift 8 euroert vitt fel valameddig, majd jottek a lepcsok, ami annyira azert nem volt megerolteto. A szobor talpanal kulonbozo nyelveken - koztuk magyarul is - szerepel az "Isten a szeretet" felirat, ami nagyon tetszett, mert a magyar az sajnos meg mindig nem vilagnyelv, szoval jol esett a dolog. Mivel fentrol nem sokban kulonbozott a kilatas, mint lentrol, nem sok idot toltottem fenn, siettem le Anyuhoz. Ekkor mar eleg ehesek voltunk, otletunk se volt, hol fogunk enni, de mivel talaltunk egy kis kavezot a bejaratnal, beultunk kavezni egyet. Sajnos gm sutijuk nem volt, igy kenytelen voltam egy kisse osszenyomott hazai aldis muffinkat enni a kavem melle, de Anyu kapott egy oriasi pastel de nata-t, szoval azert nem volt teljesen veszett az ugy. A kis piheno utan lebuszoztunk a hajoallomashoz, de mivel nem hajtott a tatar, atsetaltunk Almada kozpontjahoz korbenezni. (Felmerult, hogy vacsizunk valamit, de bevallom sok kis etterem annyira lepukkantnak tunt, hogy nem volt bizodalmam egyikhez sem (foleg mert leginkabb tengeri eteleik voltak es azokat eleve nem szeretem)). Erdekes volt latni amugy portugalia igazi arcat (na jo, igaziBB arcat, mert nyilvan azert ez a hely is elegge latogatott, nem egy vilagvegi kis falu) es abszolut lejott, hogy Portugalia azert egy szegeny orszag - legalabbis Irorszaghoz kepest mindenkepp... Mivel nem akartuk, hogy rank esteledjen, kb fel ora csaszkalas utan visszakompoztunk a kozpontba (a komp amugy 15 percenkent jar es oriasi, szoval nem kellett izgulni, hogy nem ferunk fel, tomegnyomor lesz stb), ahol vegre talaltunk egy kicsit nagyobb boltot es igy vegre tudtunk venni ezt-azt, kekszeket az otthoniaknak, baracklet stb. (A glutenmentes reszleg itt is hianyzott azert, osszesen par zacsko Schar kenyer volt meg egy fajta muffin es slussz, se egy keksz, se egy masmilyen ragcsa, szoval nagyon orultem, hogy hoztam magammal hazait.) A hajoallomastol hazasetaltunk, ledobtuk a cuccainkat es mivel aznap meg nem ettunk semmit igazan (ekkor mar este 7 volt haha), visszasetaltunk a Baixa-Chiado allomashoz, ahol a bevasarlokozpontban beultunk egy kis meleg kajara: csontos csirkecombot ettunk sult krumplival es rizzsel - hat mit ne mondjak, eletmento volt.
Penteken sajnos megint nem volt szerencsenk, az elozo napi jo ido elszallt, nehez, ronda, szurke felhok logtak felettunk. Mivel Sintra tul bonyolultnak tunt (az odajutas es a jegyrendszer sem volt teljesen egyertelmu nekem), igy Cascais-ba mentuk az utolso napunkon. Mindenfele reggeli nelkul elmetroztunk az allomasra, ahol nemi kesessel, de elindult a vonatunk Cascais-ba. Sajnos mar utkozben lattuk a vonatablakon egyre surusodo esocseppekbol, hogy nem hogy derulne az eg, de egyre jobban esik, de mivel nem tudtunk mit csinalni, probaltunk bizakodni, hogy majd jobb lesz egyszer csak. A vonat halistennek nem volt tomve es az ut sem tartott sokaig, szoval abszolut kibirhato volt a vonatozas (is). Cascais-ba erve igazi ir ido fogadott, szemerkelo, aproszemu eso... A tengerparton kezdtunk (bocs, oceanparton) es hol kellett az esernyo, hol nem, hol jobban csopogott, hol kevesbe, de egy biztos, a part gyonoyoru volt, meg igy szurken is. Az Irorszagban megszokott koves, kavicsos vagy legjobb esetben iszapos tengerpart helyett itt szep homokos volt a part, szoval megertem, hogy nyaron vagy amikor sut a nap, nagy kedvenc ez a varos. A tengerpartrol felsetaltunk a varosba, ahol vicces modon rajtunk kivul nem igazan lezengett senki. Sok kis utcacskat korbejartunk, anelkul, hogy egy lelekkel talalkoztunk volna, szoval igazi holt szezon volt, senki sehol. A varoska foteren ugyanaz a csinos macskako fogadott, mint sok mas helyen Portugaliaban, szoval itt is keszitettunk jo sok kepet, mert nagyon tetszettek a mintazatok. A foteren talaltunk egy kis muzeumot es mivel epp jobban rakezdett az eso, bementunk megnezni az ingyenes interaktiv kiallitast Cascais multjarol. Az ingyenesseg ellenere nagyon kis szinvonalas es erdekes elmenyben volt reszunk, igaz, egy 20-25 percnel tobbet nem toltottunk benn. A muzeum utan szerettunk volna enni valami egyszerut, igy beultunk egy brazil helyre, ahol isteni glutenmentes palacsintat arultak. A kiszolgalas ugyan nem volt tul kedves, mert bar mi voltunk az egyetlen vevok, jo ideig senki le sem sz@rta, hogy ott vagyunk, az eladok vidaman beszelgettek egymas kozott portugalul, de azt meg kell hagyni, hogy a pali jo volt, kisse tuledes ugyan, de finom es kulonleges. Amig paliztam (Anyu csak egy kavet ivott), az eso nagyon durvan rakezdett, de mazlink volt, mert mire vegeztunk, az eso is alabb hagyott. A gyors kaja utan setaltunk meg egy kicsit a varosban, ujra lementunk a partra (ezuttal nem esett mar), majd a kovetkezo vonattal visszamentunk Lisszabonba. Mivel eddig meg nem jartunk egyik siklon sem, ugy dontottem itt az ido kipipalni ezt is, igy elvillamosoztunk egy kilatohoz (Sao Pedro), majd miutan tul sok idot nem tudtunk itt tolteni, mert valaki valami borzaszto dohanyt szivott es tomeg is volt, lesetaltunk a Gloria nevezetu siklo allomasahoz es vartunk. Jo fel orat tokoltunk a megalloban, mire valaki volt olyan cuki es felvilagositott, hogy sajnos epp nem jar a siklo, igy jartunk. Felbotorkaltunk hat egy buszmegalloba es mivel Anyut nem lehetett ravenni, hogy nezzuk meg valamelyik masik siklot, ha mar itt vagyunk, nemi varakozas utan elbuszoztunk a Baixa-Chiado allomas egy altalunk meg nem latott pontjahoz es mivel epp volt ott egy Meki es mi meg ehen akartunk halni, gondolkodas nelkul beultunk ebedelni - vacsorazni. Mire vegeztunk, kisse besotetedett mar es sajnos az eso is elkezdett ujra szemerkelni. Hogy szepen zarjuk a napot es a kiruccanast, felszalltunk a Mekitol par meterre megallo 27-es villamosra es elzotyogtunk vele a vegallomasra. (Tervben volt, hogy leszallunk a kedvenc kilatonknal ujra es sotetben is megnezzuk a kilatast, de mivel az eso nem konyorult, ugy dontottunk ezt inkabb kihagyjuk.) A vegallomason talaltunk egy ugyanolyan boltot, mint elozo nap a hajoallomasnal, itt is vettunk meg ezt-azt (foleg pastel de nata-t, hogy megmutassuk az otthoniaknak), majd szaladtunk, hogy legyen helyunk a legkozelebb indulo 27-esen. Mivel a hotelunktol nem messze allt meg a villamos, atszallni sem kellett, hogy hazajussunk, ami meno volt, mert eddigre mar rendesen zuhogott az eso. Az este csomagolassal telt es szomorkodassal, hogy maris elszallt ez a par nap.
Bar ugy terveztuk, hogy metroval megyunk ki a repterre, mivel eleg koran, 8 korul kinn kellett lennunk, az utolso pillanatban ugy dontottem ne kockaztassunk, menjunk inkabb autoval, hiszen ket kulonbozo terminalrol indul a gepunk, kicsit bena, hogy leszallunk a metrorol, elbuszozunk Anyu terminaljara, ott segitek neki atmenni a kapun, majd visszabuszozom a masik terminalra es en is elrendezem magam, kozben meg halalra izgulom magam, ha nem jon a metro, ha lassan szallunk at a masik metrora, ha kesik a terminalos busz, ha varni kell stb stb. Mivel azt olvastam, hogy a taxi eleg draga, fel 8ra hivtam egy Ubert (eletemben eloszor) es kb 15-20 perc alatt kirepultunk a repterre, oda, ahonnan Anyu gepe indult. Ot kb 5 perc alatt bevezettem a helyere, majd megkerestem a buszmegallot es atbuszoztam a sajat terminalomra. Itt kiderult, hogy ez a terminal joval nagyobb, mint a masik, ezer evig tartott, mire vegre eljutottam a kapuhoz, szoval mazli, hogy nem tomegkozlekedtunk, mert igy is epp elertem a gepet, ha itt-ott varni is kellett volna, hat necces, hogy nem maradok le. A repulout hazafele esemenytelen volt, Dublinba kora delutan erkeztem vissza, szoval volt egy delutanom es egy vasarnapom szulinapozni es kipihenni a nyaralast. Orulok, hogy megszerveztem ezt az utat, egyik legjobb szuletesnapom volt meg igy is, hogy a felet atrepultem haha. Lisszabon, visszaterek meg!