Rengeteg helyen jártunk vele szerte az országban illetve külföldön, hiszen Olasz- és Franciaországba is elvitt hűségesen, egyetlen panasz- vagy zokszó nélkül. Száguldott ő esőben, hóban, napsütésben, ködben és viharban - bohókásan, jókedvűen, énekelve - előzött ő, villogott, duddintott, parkolt, mint senki más a világon... Igazi társ volt a mindennapokban és a dologtalan szabadnapokon is. Még az utolsó km-eken is velünk mókázott, incselkedett, pedig akkor már tudta, hamarosan el kell válnunk... Mennie kell... Kedden lett volna 11 hónapja, hogy átvettük, nullkilométerrel. Ma, vasárnap átadtuk a következő gazdijának (egy 40-45-ös hölgynek) 25.252 futott km-el.
Kicsi Alto, reméljük ez a gazdid is úgy megbecsül majd téged, mint mi, ő is ugyanúgy sok örömét leli benned, mint mi és hasonlóan hozzánk, ő sem okoz neked soha fájdalmat, szomorúságot, karcot vagy defektet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése