Nem tudom elmondani, mennyire unom, hogy az általában hideg kezeim néhány napja forró verejtékben fürdenek és ragadnak, mint annakarendje.
Ezen kívül fosok az államvizsgáktól.
Fosok a tanárságtól.
De fosok az állásinterjúktól is.
És fosok, mert az előbb az egyik fórumban olyan rémtörténeteket vázolt fel valaki, hogy lehet kicseszni a pályakezdőkkel, hogy a fülem hárombaáll azóta, mióta beleolvasgattam, wát ár...
Rohadt, korrupt, hasznonelvű világ. Ha még egyszer meghallom azt a szót, hogy cég vagy multi, komolyan bekattanok. Franc essen az összesbe. Egyre inkább úgy érzem, 18 évesen el kellett volna mennem aktákat tologatni az asztal egyik végéből a másikba. Akkor ma már én lennék az atyaúristen.
De most őszintén: Ha úgyis mindenhol a gyakorlat számít és nem a papír, akkor minek ennyi embert felvenni a felsőoktatásba? Ha az többet ér, hogy valaki 18 éves korától kezdve egy irodában olyan munkát végez, amit más 5 éven keresztül (csak) tanul, akkor minek ez az egész színjáték? Ha az a meló érettségivel is elvégezhető, faxért fárasztottak minket ennyi éven keresztül; miért nem szólt senki, hogy egy sima érettségi plusz egy-két év gyakorlat jóval többet ér a munkaerőpiacon, mint a szakirányú végzettség gyakorlat nélkül? Kurvaéletmár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése