Oldalak

2006. augusztus 24., csütörtök

Danolunk

Amikor a millió, millió, millió rózsaszálat énekeljünk halandzsaszöveggel, az már jelzi, hogy halott a mi kis két személyes bulink.

Mondjuk ezt überelte, hogy délután nem tudtam abbahagyni a szomorú vasárnap gajdolását. A szöveg a nemesen egyszerű Nótata szócska volt. (Mondjuk az Utolsó... Nótata... sort már olyan drámai átéléssel adtam elő, hogy a könnyem is majd' kicsordult...)

Azóta pedig lefagyott az arcomról a mosoly, mert legaktuálisabban attól félek, mi lesz, ha egyszer majd sztómazsákra lesz szükségem vagy mit tudom én... Agydaganatom lesz... Ma kétszer vagy háromszor tökre megszédültem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése