Reggel olyan nehezen kapartam ki magam az ágyból, hogy azt öröm lett volna nézni minden érdeklődőnek. Mondjuk jellemző az utcánk reggeli hangorkánjára, hogy a 8.15-kor az ágyam mellett kakukkoló mobilomat úgy tudtam lenyomni, hogy AV észre sem vette, hogy ébresztő volt... Miután a szelektív kukáskocsi iszonyú csörömpöléssel a gyomrába öntötte a két nap alatt összegyűlt színes és fehér üveget, visszaaludtam és álmomban egy már egyszer látott helyen voltam, télen, sötétedéskor és mentegetőztem, hogy mennem kell, mennem kell, mert ma még fotókat kell csinálnom, de a gépemért még haza kell mennem, de most már igazán mennem kell, bár maradtam... A kedves marasztalásnak köszönhetően 10.17 volt a mobilomon, amikor legközelebb feleszméltem. Utálok későn kelni. Egyrészt azért, mert mire összerakom az arcom, mire TÉNYLEG felébredek, már dél után van; másrészt mert rettegek a gondolattól, hogy a jövő héttől kezdve nem leszek képes fél 8-ra beérni a suliba. (Úristen, fél 8-ra, utoljára gimiben jártam fél 8-ra, igaz, akkor 10-11-kor legkésőbb már ágyban voltam...)
Aztán, hogy behozzam magam, egész (maradék) délelőtt és délután takarítottam. A tegnap felhordott cuccok nagy részét így mára már eldugdostam a lakás különböző pontjaira - tegnap délután óta az előszobában feküdtek a fenyegető zacskók, táskák - és félig feltöltöttem a polcokat is. A direkt tövig vágott körmeim közül az egyik hősi halált halt, miután az egyik hangszóró megbillent egy másikon portörlés közben és én megpróbáltam elkapni - a franc hitte, hogy vagy 6 kiló az a szar. Így a semmi körmöm felhajlott, a sérült helyen kifehéredett és berepedt. Azóta persze mindenbe beleakad, mert nem tudom kiköszörülni a csorbát, mivel gyakorlatilag nem a körmöm szakadt be, hanem valahogy már az az eredetileg rózsaszín cucc hajlott fel... Ami zavar, az az, hogy a középső ujjam tuti azt hiszi, pikkelek rá, tegnap ugyanis az Európa térképet sikerült úgy megragadnom, hogy az pont rajta, - akinek most ugye a körme nincs a helyzet magaslatán, - ejtett egy jó egy centis, mély vágást...
Délután megnéztük a Gésa emlékiratait, jó volt, de nem volt frenetikus. A zenéje nagyon tetszett, a lány is szép volt, de valahogy az eleje túl esősre, túl sötétre sikeredett, a vége meg túlságosan is rózsaszínűre... Ja és ráadásul azt sem tudtam meg, mi az a kis hátizsák a gésák hátán... Ccccc...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése