Amúgy meg voltam ma nőgyógyásznál, de a szemésznő is berángatott magához. A nőgyógyászati rendelő felé sétálva, épp megálltam a szemészet előtt, hogy megnézzem, ott mikor van betegfogadás, mikor egyszer csak valaki hátulról rámsüvöltött, hogy kérem a TAJ kártyát, én meg úgy meglepődtem, hogy odaadtam. Két perc múlva ott ültem azzal az idióta próbálgatós gukkerral a fejemen, próbáltam olvasgatni, hogy 42 - 28 - ööö nem látom és közben izgultam, nehogy a nőgyógyász meg lelépjen, amíg én itt számokat olvasok fel... Mert az meg olyan. Ha szül valaki - megpattan. Jártam már úgy...
Aztán az izgalmasabbnál-izgalmasabb feladatok közben persze (Most a jobb oldalit! Csíktól lefelé! Nézzen egyenesen! Ne pislogjon! Állat, homlokot megtámasztani! Nézzen lefelé!) már megfelejtkeztem utam eredeti célszemélyéről, annál is inkább, mivel olyan érdekes dolgok derültek ki, hogy a jobb szememre cilinderes szemcsi kéne (mi?) és hogy alapból 10%-os a látásélességem... Hű. Mondjuk ez mellbe vágott.
A nőgyógyászati élmények a szemészeti izgalmak mellett eltörpültek... Mondjuk az nem volt semmi, hogy amikor már ott feküdtem kiterítve, az orvos akkor kezdett el magyarázni valami hosszút, én meg nem tudtam, illik-e hátradőlni - és akkor effektíve az alfelemnek magyaráz, vagy üljek fel, de az is elég komikus, hogy ott ülök, mintha mi sem történt volna, normál pózban, csak éppen bugyi nélkül. Az utóbbi mellett döntöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése