Ma elkezdtem németül tanulni a régi gimis könyveimből. Már az ötödik leckét kezdem holnap. Tök jól haladok. Múlt nyáron - amikor hirtelen felindulásból szintén elkezdtem tanulni a buszon - még nem értettem, mi az az ihn, most meg már simán tudom, hogy az ihn az er akkusativ alakja. Nem is értem, miért nem fogtam fel ezt legutóbb... Hogy kevertem össze a magázódós Ihn-nel...
Mi van még, mi van még...
Ja. Eszembe jutott, hogy vagy 10 éve voltunk ITT, a 23 millió éves megkövesedett fánál és nagyon jó volt epres Calippot enni a védett tanösvényen... Érdekes, hogy bizonyos dolgok úgy megmaradtak bennem, mintha csak tegnap történtek volna. Ezen a túrán voltunk ITT is, ahol szőlős Macaot ettem, csak a változatosság kedvéért. Ó, istenem. Olyan lehetetlen dolog az emlékezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése