Tegnap este jól összevesztünk. Általában két dolog miatt szoktunk veszekedni. Más ügyekben megértjük egymást egész jól, de van két téma, amin mindig összekapunk... Nem is tudom, mi lesz így... Azóta kibékültünk persze (békebékebéke - sose vesszünk össze), sőt úgy végződött a vita, hogy AV azt mondta, bocsánatot kér, ha elmutogatom, hogy egy fogas vagyok úgy, hogy minden részemet használom, szóval nem ér csak a fejemmel eljátszani egy fogast... Az első próbálkozásom elég trére sikerült, mert elképzeltem, hogy ha spárgában leülök a földre, a két kezemmel (egyenes karral) meg megfogom a két lábfejem (ez a fogas háromszög része), a fejem pedig félrehajtom, tökéletes fogasként fogok kinézni... A számításból azt hagytam ki, hogy spárgát már gyerekkoromban sem tudtam csinálni, nemhogy így, vén trottyként.
Úgyhogy újabb megvalósításon törtem az agyam és nem is hiába, hiszen végül nagy röhögve megkaptam a bocsánatkérést...
Amúgy tegnap végre megnéztem a Csodás álmok jönnek-et. Hááát... Ha az jó eredmény, hogy a film kb 105. percében hallottam egy mondatot, ami kicsit megnyugtatott a lelki társam kilétét illetően, akkor jó film volt... Már ha egyáltalán lehet jó film egy olyan, aminek az első 5 percében meghal két gyerek, majd az Apjuk is, rá nem sokkal pedig az Anyuka öngyilkos lesz, mert nem tudja feldolgozni, hogy mindenkit elvesztett... Nagy csoda...
(Különben pedig szerintem a mennyország is olyan riasztó volt... Az a rengeteg festék... A valószínűtlen színek... Ha a mennyország tényleg olyan, amilyennek elképzeljük, akkor én tuti egy földi várost képzelnék el, nem ilyen vészjósló, sötét világot...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése