Szóval a Trisztán & Isolda.
Délután az egyik új kolléganő azt mondta, tök jó film, nézzük meg nyugodtan, nem túl sok csatajelenet, romantikus, szép történet...
Ehhez képest az első másodperctől fogva ment a harc, levágott kezek, lábak röpködtek, sikolyok, sírás-rívás, fogcsikorgatás... És a történet is idegesített kicsit.
A helyszín és a fényképezés viszont gyönyörű volt.. Írország, Anglia... Nem tudom, hol forgatták a filmet, mindenesetre örülhettek a színészek, hogy eljuthattak ilyen szép tájakra... Még álmomban is visszatért. De tényleg.
A film zenéje egy az egyben az Amerikai szépségé volt, a főszereplő férfi pedig szerintem csúnya volt, bár gondolom, próbáltak olyan karaktert választani, aki férfias és akinek az állkapcsa is azt hirdeti, hogy megöllek egyetlen harapással... Nem is baj, hogy a végén meghalt... (Ja, valakinek most lelőttem a poént? Így jártatok.) A nő jobb volt, de nekem ő sem tetszett. A király. A Marke. Na, ő jól nézett ki. Igaz, a megszólalásig hasonlított az Europa-n futó erotikus filmek egyik állandó szereplőjére, de sebaj.
A hétvégén még egy filmet szeretnék beiktatni, vagy ma este vagy holnap este, ha kell, egyedül, mert nem tudom, később mikor lesz időm mozizni a sok teendőm mellett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése