A nagy némettanulás és hipotézisgyártás közben, volt időm feltörni a tegnap főzött krumplifőzeléket (nekihasaltam kanállal és törtem, törtem, míg a kanál el nem hajlott) és ebédelés közben belenézni a Kőszívű ember fiaiba... Mondanom sem kell, a labancokhoz hasonlóan én is elvesztettem a fonalat, ki az Ödön, ki a Jenő, így ha nem tudom, hogy Tordy Géza minden film végén meghal, esküszöm, nem tudtam volna követni, mostmivan.
Amúgy pedig akárhányszor eszembe jut a szombat, mindig elkezdem dúdolni a KIMSZ-esek vágtak, hajdan e tájnak, élükön Sárvári járt-ot... Tovább nem tudom. Vagy csak alig-alig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése