december 1

Délután folytattam a lakásszépítő projektet és ennek keretében vettem két napraforgós tányéralátétet és néhány narisárga mécsest. Azután az Astoriánál találkoztunk és legyalogoltunk a Ferenciekig, majd a kivilágított Váci után át a Vörösmarty térig, a karácsonyi vásárig. Ott kaptam kürtöskalácsot meg forralt bort, ami mellé járt néhány szelet vöröshagymás zsíroskenyér is és miután két-három percet ámuldoztam az árak színvonalán, lesétáltunk a Duna partra. Itt már problémáink voltak, de ezeket most nem részletezném... Elég az hozzá, hogy a partról a Deákig gyalogoltunk, ahol dúlva-fúlva felszálltunk a metróra és nagy mérgesen hazajöttünk.

A problémát mondom, inkább nem írom le, mert hülyeség az egész, utólag tudom, hogy egyszerűen arról van szó, hogy a férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek és ezért súrlódások vannak ezerrel, de ott és akkor megsértve, duzzogva az ember erre nem tud gondolni... Nehéz az élet.


december 3

A szombat csak egy szombat, a vasárnap jelzőt se kap...

Elég régóta a vasárnap a legnemkedveltebb napom. Talán a közelgő hétfő kavar be, talán az, hogy annak idején gyerekkorom rémálma vasárnap kezdődöt... Furcsa, vannak az életemben olyan dolgok (vagyis inkább olyan élményekhez kötődő érzések, gondolatok), amikről még soha, senkinek sem beszéltem... Délelőtt fotózással egybekötött sétánkon például 8 év után árultam el egy titkot AV-nek, amire eddig még csak nem is utaltam, ami eddig, 2006. december 3-ig várt azzal, hogy előjöjjön és most, mikor napvilágra került, úgy böktem ki, mintha csak azt mondtam volna, hogy borús az idő. Nademindegyis.

Szóval délelőtt szédelegve elmentünk a Városligetbe, megnéztük az október 23-i emlékoszlopokat, kicsit törtük a fejünket, mi is ez az egész, mi is ez a betonba szurkált rozsdás vascsorda, aztán feladtuk és inkább körbesétáltuk a tavat, bámultuk a korizókat, meghánytuk-vetettük, mi lenne, ha egy-egy korival lepnénk meg egymást karácsonykor, ittunk forralt bort meg teát majd elmentünk a Zobiba szigetelőanyagért. Ebédre szörnyűpizzát ettünk, délután pedig a szigetelőanyag felhasználásával múlattuk az időt, úgyhogy most nagyon reméljük, hogy ezentúl nem arra fogunk ébredni, hogy nem látunk ki az ablakon a párától. Nnnna.      

Mellesleg az előbb eszembe jutott, hogy AV-t sosem emlegetném úgy, hogy a pasim és sosem szólítanám úgy, hogy kicsim. Ez van.

És különben ha holnap nem veszek adventi koszorút, inkább felakasztom magam. A régit ugyanis valahová elhánytuk. Viszont a Zobiban vettünk mikulásvirágot és hozzá illő vörös kaspót. Tökjó. Lassan elárasztanak minket a növények és a narancssárga mécsesek. Ez nem tökjó. Mint ahogy az sem, hogy néhány napja alig tudok enni... Most épp egy pénteki kakaóscsigán nyammogok, amit még tegnap este kezdtem el enni, láthatóan azonban nem túl sok sikerrel...

Most pedig megyek és előkeresem a Mikulásos cuccokat, ajtódísz, szalvétatartó, miegymás.