Lassan vége a téli szünetnek, furcsa elképzelni, hogy hétfőtől kezdődnek az új év hétköznapjai.

2009 utolsó napjait békében, nyugalomban töltöttük, attól eltekintve, hogy kedden-szerdán-csütörtökön valami borzasztó ítéletidővel kellett megküzdenünk. Az igazat megvallva, mióta hazajöttünk, azaz 17-e óta olyan gyönyörű téli időnk volt, hogy még írni sem mertem róla: 0 fok körüli hőmérséklet, szélcsend, napsütés, öröm és boldogság. Az írekkel szemben mi mindketten nagyon élveztük ezt a magyaros telet, de tudtuk, ez csak ámítás, jön még ránk szél... Hát jött. A kedd még csak hagyján volt: esett az eső egész nap, a szél is fújt, de csak úgy, módjával... Kimenni ugyan nem lehetett, de hát ez van, otthon sem szívesen moccanunk ki egy esős napon... No de aztán jött a szerda... Eredetileg úgy terveztük, hogy elmegyünk Kilkenny-be, mert van ott egy jó kis kastély, amit mindenképp szeretnék még látni ebben az életben meg különben is, a legtöbb dalban szerepel a kisváros neve; de mikor reggel felkeltünk, már akkor láttuk, hogy ebből bizony most nem lesz semmi... A szél üvöltött, az ég sötét volt, az eső ömlött, egyszóval borzasztó reggelre ébredtünk... Hogy mégse maradjunk program nélkül, AV kitalálta, hogy nézzük meg a Dead Zoo-t az egyik Nemzeti Múzeumban, ami mögött kivételesen van egy nagy parkoló is, tehát gyalogolnunk sem kell sokat az ítéletidőben. Dél körül fel is kerekedtünk hát, elküzdöttük magunkat a múzeumig (közben végig azt éreztem, hogy na most fogja felborítani a kocsit a szél), majd sok-sok gyerek között megnéztük a kiállított kitömött állatokat. Volt ott zebra, zsiráf, róka, borz: nagyon durva volt. Nekem nagyon bejött a hely, valami perverz módon bírom a kitömött állatokat. A múzeum után elmentünk a Lidl-be, mert az egész városban csak ott van jó wc papír és csemege uborka, majd hazafelé óriásit dugóztunk, úgyhogy 5 körül értünk haza. A héten először "gyorsat" ettünk, egy-egy fagyasztott pizzát vacsoráztunk. Este megnéztük a Mátrix II-t (én még sosem láttam, AV is csak részekben), majd éjfél körül kerültünk ágyba.

Bár a szerdai időjárást semmi sem überelheti, tegnap sem volt valami fényes az idő: esett az eső. Délelőtt főztem egy tejszínes krumplilevest (szerintem jó lett, de AV szerint a tárkonyos levesem és a gombalevesem nehéz túlszárnyalni), megebédeltünk, majd elmentünk a magyar boltba, mert délután sütni szerettünk volna valami kelt tésztásat, élesztő viszont csak ott kapható. Ha már arra jártunk, szereztem keményítőt is (az írek erről sem hallottak még), majd hazafelé nekiindultunk megkeresni a Funderland-et, D. ideiglenes vidámparkját. Mivel azt hittük, a Herbert Parkban van, sétáltunk ott egy kicsit, de miután láttuk, hogy ott bizony semmi sincs, hazaindultunk. Útközben persze meglett a vidámpark, kiderült, zárt helyen van, úgyhogy úgy döntöttünk, január 10-ig majd valamikor máskor nézünk be, ha. Délután csináltam fahéjas-kakaós-diós csigákat (életem sütése azt hiszem*), majd az AV által kitalált programokon vettem részt, amiknek a sorrendjét egy nagy piros mikulássapkából húztam ki. Hogy elüssük az időt éjfélig darts-oztunk hát, TV-ztünk, képvetélkedtünk, fürödtünk, virsliztünk, egyszóval jól elvoltunk. 11-kor felhívtuk a szüleinket (otthon akkor volt éjfél), írtunk pár sms-t majd megkezdtük a visszaszámlálást 12-ig. Az ír tv csatornákon semmi, de semmi nem jelezte, hogy közeleg az év vége, kénytelenek voltunk hát a BBC1-en követni a londoni eseményeket. Pontban éjfélkor koccintottunk egy-egy pohár Bulmers-sel, majd miután megegyeztünk abban, hogy különleges év áll előttünk és mögöttünk is, megnéztünk egy Beugró részt, aminek a végén én már bizony el-elbóbiskoltam. Érdekes módon itt D-ban nem jellemző a petárdázás: 11-kor és éjfélkor volt ugyan némi tüzijáték, de ennyi, negyed egykor már szinte teljesen elcsendesedett a város, úgyhogy fél kettő-kettő körül már édesdeden alhattunk. (Petárdázás helyett idén hajótülkölést hallgathattunk éjfélkor, 12-kor ugyanis a legtöbb Liffey-n horgonyzó hajó meghúzta a dudáját, így köszöntve az új évet. Kicsit hangulatosabb volt, mint a durrogás...)

* 

Hát ennyi volt 2009 vége számunkra, szokás szerint szép volt, jó volt, mint az egész év: soha rosszabbat, azt mondom.