Tény és Tegyem le

Egyre valószínűbb, hogy P. véletlenül kétszer állt sorba, mikor a szépséget osztogatták...

Csak remélni merem, hogy volt ideje az Ész pultja előtt is várni.

Azért csak becsúszott egy kis Kispál... Persze csak a téma miatt: P. tegnap kétszer is követelte, hogy tegyem le, kétszer is, pedig fel sem küldtem az uruk harcost...
Szóval álmos volt, szokás szerint felvettem, ringattam, rángattam, de csak egyre jobban sírt, olyannyira, hogy mondtam magamban, hogy ejj, hát le vagy te ejtve, akkor sírjál, ha az neked jó és miután letettem hasra a kiságyába, két perc múlva álomba sírta magát. Miután húsz percig küzdöttem, hogy aludjon el a karomban. Mindezt eljátszotta délelőtt és délután is. Kétszer is.
Eh. Már most szégyell ez a fiú engem.