Össze-vissza

A hétvége nyögve-nyelősen futott ki, no de ma új hét virrad, remélem kicsit épkézlábabb lesz a kölök. Eddig elég aranyos volt, felkelt-evett-játszott-nyűglődött-hasafájt-elaludt. Ha így maradna, már összetenném a két kezem.

Ami miatt viszont szarul indul a hét: akkora herpesz nőtt a számra, mint ide Makó. Ezer éve nem találkoztunk, el is felejtettem, milyen szar, most mehetek és szerezhetek valami herpesz ölőt, mert az idegeimre megy, hogy csak szívószállal tudok inni, mert irtózom attól, ha bármi hozzáér. Ráadásul így nyünnyögni sem tudok P.-vel, mert fosok, hogy elkapja.

Remek.

Osztán azon is elfilóztam a fenti nyűglődött rész közben, hogy a tegnapi bejegyzés élét kicsit elveszem azzal, hogy aláhúzom, hogy szombaton, gokart alatt még jófej volt P. Azaz voltunk gokartozni egy még nem öt hónapos gyerekkel, ez azért menő, nem? Aztán majd tilthatjuk a motortól meg a veszélyes vezetéstől, eh, mi sem vagyunk normálisak. Persze nem csinálunk ebből rendszert, de akkor is. Akit a gokart benzinfüstje megcsapott... Alig várom, hogy újra menjünk.

Ha pedig már a szórakozásnál tartunk, úgy érzem, rögzítenem kell, hogy manapság az apró dolgoknak nagyon tudok örülni és ez tök jó. Pölö régebben nem volt nagy szám egy tejes kávé vagy egy süti, most a világ egyik legjobb programja, ha kávét ihatok vagy sütit ehetek. Régebben kicsit uncsinak tűnt a tengerparton való sima mászkálás, most tökéletesen meg vagyok vele elégedve. Persze néha jól jön egy kis thrill, mint ez a szombati gokart, de egyébként kétségtelenül úgy érzem, hogy lenyugodtam kicsit, nem izgat, hogy hétvégente nem járjuk be Tolnát-Baranyát csak kiautózunk a Lidl-be wc papírt meg mazsolát venni, esetlen ezt ünnepnapokon azzal is megspékeljük, hogy csemegeuborkát is veszünk. Egyelőre nem döntöttem el, hogy ez P. miatt van-e, vagy mert vénülök, de tulajdonképp mindegy is.

És ha P., nem is értem, minek rendeznek szépségversenyeket, mikor egyértelmű, hogy ő a legszebb a világon, anélkül, hogy bármelyiken is indulna. És ez véresen komoly.