7vége

A hétvége tehát felemásan futott ki. Szombaton voltunk Blanchiben, ahol agybajt kaptam a tömegtől, nem tudom, miért, mostanság idegbajos leszek, ha sok ember vesz körül és hát hétvégén a plázákban itt millióan vannak. A legidegesítőbb az egészben, hogy ebben az országban minden kicseszett parkolót alul terveznek, ezért sosem tudunk csak 5-10 perc keringés után megállni, akkor is nagyjából ezer kilométerre a céltól...

Blanchi amúgy a bögyömben van, mert 30 percre van kocsival, de az odavezető úton mindig dugó van kb és mikor van 2 óránk a teljes ügyintézésre és ebből több mint egy azzal megy el, hogy odavergődünk, akkor az azért szívás, lássuk be... Persze mehetnénk a központba is vásárolni, de egyrészt ott nincsenek home store-ok, másrészt oda sem egyszerűbb eljutni, mivel a központban is mindig dugó van, ráadásul ott még kevés parkoló sincsen, mert az egész központ akkora mondjuk, mint a tenyerem és ahol lehet inkább laknak meg árulnak valamit.

Szombaton tehát dühösen vásároltunk, majd délután sétáltunk ha minden igaz illetve lelkiekben készültünk az esti bulira, miután a házigazda szólt előre, hogy huhúúú, itt Halloween party lesz, rettegjünk. Miután nem szerettük volna, ha a nehéznek ígérkező éjszaka után P. hajnali 5kor kelt volna az óraátállítás miatt, már este átállítottuk az órákat és igyekeztünk már az új időpont szerint fürdetni, etetni, altatni... Úgy tűnik, bejött a csel, P. ugyanis vasárnap reggel 9kor ébredt, ami egész okés volt, igaz, szombaton napközben nagyjából két órát volt képes aludni összesen, ami azért elég kevéske.

Vasárnap tehát 9kor elég szar időre ébredtünk, majd miután nem volt mit tenni, kiautóztunk az X-musicba nézelődni. Ebédre Burger-t ettünk, majd délután szokás szerint sétáltunk, igaz, a séta vége már sajnos sötétben ért minket. P. napközben 12 óra alatt 1 óra 20 percet volt hajlandó aludni, már kezdtünk tőle megőrülni, mert látszott rajta, hogy álmos, dörzsölte a szemeit, ásítozott, nyűglődött, de az istennek nem aludt volna el. Tőlem lehetne fenn 12 órát is 12ből, de akkor legyen tényleg éber, nem az, hogy nyűglődik jobbra-balra az álmosságtól... Eh... Gyerekek... Mindenesetre este elmentünk még Dollymountra, akkor ráhúzott 50 percet az úr hálistennek.  Útközben láttunk egy csomó beöltözött gyereket kéregetni, az mondjuk vicces volt, de kicsit rémisztő is, mert pár év és talán nekünk is ki kell majd engednünk ezt a Csöppet a többiekkel este az utcára, ahol minden éjjel leütnek, megölnek minimum egy valakit... Áh, asszem mégiscsak jó, hogy még csak ilyen minyuri ez a gyerek...

No hát ennyi volt a hétnek a vége, jó volt, jó volt, de volt már jobb is, azt kell mondjam.