Rinya

Már megint csak a rinya.

De mit csináljunk, miserable az élet. Per pillanat két okból.

1: Mióta itt vagyunk, nem volt ilyen fos idő. Vagy nem tűnt fel. Gyakorlatilag két hete nem voltunk sétálni igazán, mert vagy hurrikán jön vagy orkán van vagy ömlik az eső vagy orkán van ÉS ömlik az eső. Most épp az utóbbi. Az orkán és az eső.

2: P. megint egyfolytában bolond. Amint vízszintes FELÉ közelítünk vele, éktelen visításba kezd. Ha fájna valamije, gondolom nem múlna el attól, ha függőleges pozícióba rántom. Régebben esténként masszíroztam fürdés után, most meg sem tudom mondani, mikor volt utoljára ebben része, mert amint fürdés után leteszem a pelenkázóra törölgetni, azonnal hídba vágja magát és denevér hangon üvölt. Napközben csak kézben van el (ha elvan), éjjel felébred és van, hogy egy óra visszaaltatni. Utálok miatta már blogokat is olvasgatni, mert mindig olyanokba botlom, hogy Tündike 8-8-ig, Tibike meg 7-7-ig alszik. Bazzeg. És fogadjunk, ezek a Tündikék meg Tibikék nappal sem játszanak visítósat és ráadásképp alszanak is úgy jó 3-4 órát. Hogy a jó istenben lehet ekkora különbség gyerek és gyerek között? Eh.