Aztán a mai napig szoktam röhögni a szoptatós nyálságokon, hogy óóó, mikor a kis kezével megsimogatja a cicim miközben eszik, óóó, mikor mosolyog, ha meglátja a mellem stb stb stb.
No megmondjam mi a rögvalóság?
Ha kivillan a bögyöm, oltári hörgés veszi kezdetét, kéz-láb extatikusan kapálózik, szem mereven bámulja a célojjektuot, majd ha megkapja a vágyott ételt, az egyik karjával iszonyatosan elkezd püfölni, de erőből, vállból, miközben a másik kezével úgy facsarja a hajdan jobb napokat látott cickóm, mint a mesében a legkisebb királyfi, aki a kőből igyekszik vizet csavarni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése