Mindenesetre reggel jót röhögtem magamon, mikor P. végre csöndben maradt a kis felhúzható virágarcú-napocskáját nézve, én meg elkezdtem mozgatni neki nagy didaktikusan, hogy nééézd, a nap keleten keeeel, ííííígy feljön, dél van, húúú, de süt, meleg van, itt nyugaton meg lenyugszííííík, de ez olyan Sanyisra sikerült, úgyhogy második körben már az ment, hogy a nap kálátán kááál, Páti ná sírjál, fúúú, dél van, Páti most sá sírjál, már este is van, Páti ná sírjál már.
Azt hiszem, ez a jelenet tökéletesen leírta, milyen az élet nálunk.
Az ihlet itt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése