Amúgy P.-ben azt (is) szeretem, hogy vannak önálló ítéletei. Például különbséget tesz a fiókban található értékes és értéktelen dolgok között úgy, hogy az értékteleneket csak kihajigálja a padlóra egy dühös szemhunyorítás kíséretében, az értékeseket viszont szépen megfogja, leguggol velük, lehelyezi a földre... majd visszaegyenesedik, hogy folytassa a roppant fontos pakolászást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése