Miután pénteken sikeresen kipakoltam két nagy bőröndöt meg két kézipoggyászt, tegnapra már csak egy nagy bőrönd maradt a folyosó közepén. Ezt szombat délelőtt sikeresen likvidáltam, majd kezdődhetett (volna) a hétvége, (ha nem fújt volna úgy a szél, hogy lerepíti a fejemet).
Így békés séták tömkelege helyett szombaton délután elmentünk bevásárolni Blanchardstown-ba, majd miután nyílt nap volt a házunkban, besétáltunk pár eladó lakásba és felmértük, hogy a szomszéd otthona zöldebb-e. (Just for the note: egy 3 hálós (+ nappalis), két fürdőszobás, legfelső emeleti baromi nagy apartman fölöttünk 320 ezer euró.) Mivel P. nem akart aludni este, slusszpoénként kiautóztunk a Poolberg-hez is. (Először az életben sikertelenül, ugyanis P. nem aludt el, helyette végiggajdolta az utat nem kis derültségünkre.)
Vasárnap folytatódott a fos idő, tomboló szélvihar, hajlongó fák. A program kísértetiesen hasonlított a szombatira, csak hogy ezúttal Cornelscourt-ba mentünk vásárolni, mondván, a változatosság gyönyörködtet. Hazafelé Dollymountra is kinéztünk, mert P. elaludt a kocsiban és nem volt lelkünk felébreszteni. Este egy kis palival dobtuk fel a napot, én pedig megállapítottam, hogy kezdődnek a szürke (hétköz)napok...
(Régi olvasók még a hétvégi menüt is kitalálhatják, de tessék, segítek: Burger King és bolognai spagetti.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése