Étek-rinya

A jól evő gyermek egyébként válogatós, köpködős, dobálózós lett. Eddig vártam az étkezéseket, mert legalább akkor csönd volt (értsd: nem sírt, nyögött), de jó ideje (kb 1 hónapja) rettegek, ha eljön a kajálás ideje.

Az egész azzal kezdődik, hogy egyszer csak éhes lesz. Egyik percről a másikra. Mikor rájön az inger, abbahagy minden tevékenységet, becsukja a szemeit és tátott szájjal kiabál (lásd, mikor a Szomszédokban leesett az a munkás a tetőről). Ekkor azon nyomban pattanok elkészíteni / megmelegíteni az ételét, ez alatt a 2 perc alatt vagy a nadrágomat húzza le bokáig, miközben lemegy hátra hídba, vagy extázisos üvöltéssé fokozza a sírást.

Amint kész a kaja, beültetem az etetőszékbe, izgul, előre-hátra dől, míg meg nem kapja az első falatot. Két falat (de szó szerint kettő) után megunja a dolgot. Különböző dolgokra rámutat az asztalon (csavarhúzó, zsepi, telefon stb) és nyög. Ha próbálom etetni, kiveri a kezemből a kanalat és folytatja a nyögést és a mutogatós-kérést. Ha odaadom neki az óhajtott tárgyat, fogdossa 1-2 percig, ezalatt etetem, mint egy gép. Ha nem adom oda a dolgot vagy én marha mást adok, mint amit ő kinézett, a nyögés rövid időn belül sírássá fokozódik. (Ezt aláhúzandó a karjai cséphadaróként járnak.) A tudatlan olvasó most biztosan azt gondolja, hogy hülye vagyok, nem éhes a gyerek és kész, de nem, már azt is próbáltam, hogy ilyenkor kiveszem a székből, hogy szevasz, ennyi volt a kaja, no ekkor szabadul el igazán a pokol, mert rájön, hogy elcseszte és ilyenkor visít, mint akit nyúznak, lemegy hídba, rimánkodik, könyörög stb stb. Ilyenkor megtörök, visszateszem a székbe, hozok valami mást, amit persze szintén megun két falat után és kezdődik az, hogy különböző dolgokat pakolok a kezébe és míg azokkal elvan, megetetem.

No és itt jön a slusszpoén. Miután evett, láthatólag nem éhes és a tizedik féle kaját is kilöki a kezemből vagy ledobja a földre, nekiállnék én is enni - de ezt természetesen nem tűri. Húzza fel magát a térdemre, sír, nyög, tombizik. Ha visszaültetem a székébe és adok neki valami rágcsát, azt módszeresen ledobálja a földre, meg sem kóstolja.

Okosok, ilyenkor mi a teendő? Ha adok a kajámból, addig eszik, amíg van valami a tányéron. Ilyenkor rágok, mint a gép, próbálok 5 másodperc alatt megebédelni, őt pedig igyekszem minél lassabban etetni. Ha nem adok neki, üvölt.

AV szerint simán be kéne tennem a kiságyba addig amíg eszem, de én már csak ilyen béna vagyok, nem tudok úgy enni, hogy közben a másik szobában valaki kiköpi a tüdejét úgy sír.

Teljesen zsákutcában érzem magam.

És ez még csak az étkezések fél-fél órája volt. A napok többi részéről később. Csak az emlék kedvéért. Szigorúan.

Ja és ha már kaja, az ízlése egy év körül:

• A régebben kedvelt gabona- és tejpépekre rá sem néz, fordítja el a fejét, mászna ki a székből, bármilyen éhes.


• A túrótól, a kefírtől szintén undorodik, előbbitől szó szerint kirázza a hideg, utóbbit pedig pár napja adtam először úgy, hogy egy kis istenített kenyérdarabot belemártottam, de erre valami ordenáré arckifejezés mellett úgy köpte ki együtt a kettőt, mint annak a rendje.


• A zöldséges-húsos ebédekből alig-alig eszik meg valamennyit, de ezeket ügyesen szét is keni mindenhol, miközben kalapál a kezeivel.


• A gyümölcsök MÉG csúsznak, ez jó pont.


• A kenyeret szereti magában és vajasan is, a kenyér mániájánál már csak a sajt mániája nagyobb, ha a kis kenyérkatonáira teszek egy kis sajtot, akkor maximális pontossággal szedegeti le a sajtot a kenyérről, nehogy egy morzsa is elrontsa a kellemetes sajt ízt.


• A joghurtot hol eszi, hol nem.


• Az italokat illetően kedvence a rooibos tea és a víz. (Nem mintha mást kapna ezeken kívül.)