Miután pár óra leforgása alatt másodszor tértem haza elázva sétából (ráadásul úgy, hogy sikertelen volt a küldetés, azaz P. nem aludt el), melegítettem magamnak a mikróban egy kis epres-vaníliás rooibos teát és miközben a konyhaszekrénynek dőlve lassan kortyolgattam a kezeimet jótékonyan melengető italt, beugrott, hogy te jó isten, hát nem véletlen az angolok / írek híres teaszeretete, ezt az épelméjűek számára hosszú távon elviselhetetlen időjárást ugyanis nem lehet csak úgy jegeskávé meg jégkása mellett kibírni, ide Forró Tea Kell Egész Évben. (Ma 12 foknál nem volt melegebb, hogy rohadna le.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése