Megihletett Sparrow. Ma ahogy toltam hazafelé a babakocsit a szikrázó napsütésben a Tescoból, arra gondoltam, kéne írni egy regényt? nem, novellát, aminek az lenne a címe, hogy Az ebédlőasztal. Jó kis figyelemfelkeltő cím, mi? No de tényleg. Négy lányról szólna, akik mindig egy asztalnál ültek gimiben az ebédlőben. Az egyikük négy év után kilépett, Amerikába utazott és ott is ragadt, majd pár hónap Dániai tartózkodás után Ausztráliában kötött ki, egy jóképű ausztrál srác oldalán. A másikuk szintén megjárta Amerikát, de visszatért, elvégezte a gimit, majd Németországban telepedett le, ott él 15 éve és pszichoterapeutaként dolgozik. A harmadik - aki a változatosság kedvéért nem járt Amerikában - férjhez ment, kiköltözött Írországba és négy diplomával a zsebében a 14 hónapos fiával van otthon háztartásbeliként, a negyedik pedig, miután fél évet Amerikában töltött, másik osztályba került, elvégezte az orvosit, szemész lett és most szombaton lesz az esküvője, ahol a négy lány újra összetalálkozik...
Hát nem az élet írja a legszebb történeteket?*
* Attól eltekintve, hogy az esküvőre nem tudok elmenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése