Ami az előkészületeket illeti, hülyén indult a hazajövetel.
Csütörtökön 2-5-ig a város utcáit róttuk, szereztem P.-nek hámot (AV-től kaptam is a pofámra érte, hogy szegény gyerek így-úgy, de bakker nincsen három kezem és ez egy reptéren egyedül akár végzetes is lehet) illetve bementünk két játékboltba potyázni*. A Henry streeten végighallgattunk egy pörgős basszusgityó koncertet (azt hittem, megzabálom P.-t, amint ezerrel hadonászott a zene ritmusára (?), majd miután látta, hogy egy-egy szám végén mindenki tapsolt, ő is bekapcsolódott), szereztem egy poharas kávét, amit minden második lépésnél magamra löttyintettem (ezen már nem is káromkodom, megszoktam) és hazaindultam.
Miután az istennek nem aludt a Beste Kölke (helyette kiharapta a csörgőként kezébe nyomott kis kristálycukros zacsit és vidáman nyalogatta az új szerzeményt – már amit nem szórt belőle magára), besétáltunk a Trinity College-be. (A TC-t az összes Dublin útikönyv úgy illusztrálja, hogy gyönyörű, kövér fű, mosolygó deákok, napsütés... No most ehhez képest, életemben először láttam fűre lépni tilos táblácskákat Írországban... Az eredeti ötletem tehát, hogy majd mókázunk a kövér füvön a mosolygó deákok között, napsütésben, kútba esett. Remek.) Hazaiszkoltam hát P.-vel, otthon áttettem a hordozóba, hátha úgy elalszik, de húsz perc után visszasétáltam, ez van, tudni kell feladni az elképzeléseinket. Időközben AV hazaért, én meg mint a gép elkezdtem bepakolni a nyaraláshoz. Magamnak már sittysutty össze tudok dobni két hétre való cumót, de P.-vel még nem sokat utaztunk, úgyhogy tiszta idegben mászkáltam, mint pók a falon, közben persze eszelősen motyogtam, mi kellhet még és jegyzeteltem, mit nem tudok még becsomagolni. (Közben persze uzsonnáztatás, teáztatás, ahogy kell.) Pakolás közben aztán egyszer csak hallom, hogy AV rárivall P.-re, hogy tilos, fúj, köpd ki... Mire átszaladtam hozzájuk, AV már P. szájában turkált, persze eredménytelenül, nem talált semmit. Én viszont találtam egy törött cd tokot, aminek egy része hiányzott. No innentől kezdve megtripláztam az idegeskedési együtthatómat és míg fél kézzel tovább pakoltam, a másik kezemmel a „csecsemő idegen tárgyat nyel” / „csecsemő félrenyel” stb keresőmondatokat pötyögtem a gépbe. (P.-n semmi furcsát nem láttunk, de bakker, azért egy műanyag darab mégis csak egy műanyag darab...) A stresszemet cseppet sem csökkentette, hogy mindenhol azt írták, hogy ha a baba éles, szúrós tárgyat nyel, azonnal orvoshoz kell vinni. Azonnal. Persze. Otthon, az otthoni rendszerben. Itt, ahol az ügyeletre vitt embert 8 órát váratják, mire orvos elé vezetik, erről persze szó sem lehet... És még az otthoni rendszert szidják... Eh... Mindegy, ez más téma. Azonnali orvosi ellátás helyett elkezdtem hát azonnal imádkozni magamban, hogy ne legyen baj...
P.-t fél 10kor ágyba dugtuk, én befejeztem a pakolást, majd lefeküdtem és vagy egy órán át forgolódtam. Ötvenszer megfogadtam, hogy sosem szidom többet P.-t csak ne lyukadjon ki a bele, szeretni fogom akkor is, ha sír, csak ne legyen baja a (potenciálisan lenyelt) cd tok darabkától... Nagyjából éjfélre elaludtam, ám P. fél 2kor ébredt – teljesen átpisilte a pelusát... A rugikat persze már rég bepakoltam, ezer éve nem pisilt át pelust, miért is hagytam volna elöl tartalékot... Ráadtam hát egy pizsit (ettől még jobban megszakadt a szívem, hogy úristen, lehet, hogy épp most lyukad ki a belseje, pedig milyen nagyfiúsan aranyos a kis pizsamájában), majd miután visszaaltattuk, próbáltam én is aludni – természetesen sikerélmény nélkül. Mikor végre elaludtam, fél 3 körül, azt álmodtam, hogy két csúnya nő próbálja elrabolni tőlem P.-t, én pedig kétségbeesetten kiáltok segítségért, de valaki – vagy egy támadó vagy egy megmentő – beleesik a csatornába és megfullad. ¾ 5kor felébredtem hát, az ébresztő pedig ¼ 6kor csörgött... Kipihenten és nyugodtan vágtunk hát neki a napnak, amit már egy másik bejegyzésben örökítek meg...
* P. megnyomkod MINDEN megnyomkodni valót, sír, ha valahonnan elhúzom, mert a biztonsági őr már furcsán méreget, majd kap egy kekszet (a legtöbb interakciónk mostanság így végződik)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése