Gondolatok

• Tegnap megmostuk P. haját, úgyhogy mikor éjjel benéztem hozzá 4 felé, alig bírtam visszafojtani a röhögést, mert a pihepuha, tiszta haját úgy elaludta, hogy az egész kiságy egy merő fejnek látszott a félhomályban.


• Ma a földszinttől az ötödikig a liftben megtanítottam neki, hogy integessen és mondja, hogy hi, mert tök ciki, hogy mindenki két évesnek nézi és elcsodálkoznak, hogy hogyhogy nem beszél még (ráadásul angolul). Most ha elégszer mondom kézlengetve, hogy hááááj, akkor ő is rázza a mindkét kezét és valami hááááááááááá-t hörög vészjóslóan. Mondjuk lehet egyszerűbb lenne tudatosítani, hogy P. nem egy két éves kislány, hanem egy 15 hónapos fiú. (Persze az előző paragrafus fényében ez kissé mégis nehezebb lesz, mint kéne...)