Fanyalg

Rég volt rinya posztom, hát most íme. Megbolondulok a magyar mentalitástól. Ez se jó, az se jó, jajj, nekünk a legrosszabb, sosem volt még ilyen rossz, szegény mi és társai állandó jelleggel. Tudom, én is ilyen vagyok (bár nem tudom, látszik-e, hogy mióta ide költöztem, nem is igazán panaszkodtam még, nem is értem magam tulajdonképpen), de ez piszok idegesítő. Ahol nincs gond, ott is találunk. A lényeg, hogy mehessen a rinya. Hogy szar a BKV (HA-HA-HA), hogy szar az egészségügy (még nagyobb HA-HA-HA), hogy gyakorlatilag minden szarszarszar. Külföldön bezzeg. És hiába magyarázod, hogy külföldön egyáltalán nem biztos, hogy jobb az élet, sőt, az anyukák nem maradhatnak otthon 3 évig a gyerekkel, a vizitdíj nem 300 ft, hanem 18.000 ft (és ezért az összegért fele olyan képzett kóklerek néznek rád, mint otthon), a bölcsi nem csak úgy jár, szeretetből, a busz viszont nem jár, se szeretetből, se másból stb. - úgysem hiszi el senki, hiszen Köztudott, hogy a Magyaroknak a Legrosszabb. Hiszen ni csak... Mi sem jöttünk haza. De vajon miért nem? Hoppá. Nem azért, mert a közlekedés / az egészségügy / a közbiztonság / a bármi annyival jobb lenne. Egyáltalán nem. Hanem azért, mert itt hagynak élni. Nem lopják ki a szemedet, nem kárognak folyamatosan körülötted, nem negatívkodnak, nem elégedetlenkednek, nem piszkálják ki a lelkedet, nem próbálnak meg folyton átcseszni, kiskapukat keresni... Magyarul nem a túlélésre játszanak, hanem az élésre...
És így igen. Az életminőség jobb. De nem a pénz, a szolgáltatások és a juttatások színvonala miatt... Hanem mert más a szemlélet. Ennyi. És eltelhet itt száz meg ezer év, születhet és meghalhat húsz-harminc generáció is akár, a magyarokat a balsors úgyis csak tépni fogja. Még ha nem is tépi, akkor is.