A kezdetek 1

Hát csatlakozom a tömeghez. Vagy fél órája próbálok regisztrálni, de minden értelmes név foglalt volt már, ezért az időpocsék. Két dolog lehet. 1: vagy túl sokan írnak már ide 2: túl kommersz módon gondolkozom és csak olyan nevek ugranak be nekem is, mint mindenki másnak... Kicsicsillag... Kiscsirke... Ne adj isten Kiskacsa... A kicsit mindenképpen szerettem volna belevenni, mert az olyan aranyos. A kicsi szép. Van egy ilyen könyv is. A lényeg a lényeg, hogy sikerült találnom olyan nevet, ami még nincs itt, már ez fél siker. De annyi mindent be kellett írni, blogcím, blognév, ezzel lépsz be, jelszó, hogy csodálnám, ha mindre emlékeznék, főleg így, hogy százféle nevet próbálgattam... De ez mindegy is, majd kérdezősködöm...

Egyébként ma van a kihívás napja. Nem mintha érdekelne.
Na jó, azért KICSIT érdekel a kihívás napja, ez a cselendzs déj, bár gimiben azért jobban motivált, mert csapatokban versenghettünk - akár az ellen a csapat ellen is, amelyikban ott figyelt a 14 évesen kiszemelt 16 (! - húúú, de öreg) éves srác is... Régi szép idők... Egyszer asszem 3-ak lettünk iskolai szinten a 6 fős kis csapatunkkal. De lehet, hogy ezt csak kamázom. Nem emlékszem pontosan, de az biztos, hogy dobog jó helyezést értünk el.

Célt, hogy miért hoztam létre ezt a blogot, nem szeretnék még meghatározni és egyelőre még köszönetet sem szeretnék mondani senkinek, hogy hozzájárult az oldal létrejöttéhez...

Na, most megyek egy kicsit tanulni, mert kapok, hogy lopom a napot - ami persze nem így van, mert jelenleg épp internetes ismereteimet bővítgetem ezzel a bloggal, de holnap vizsga, szóval ideje belehúzni, iszom egy kávét, eszem 2 kocka csokit és irány Sen paretoi liberalizmusa vagy mi...
Nem. Sen paretoi libertárius lehetetlenségi tétele. Linket azért most nem keresnék.

Ja, egy ideje, ha az ágyon ülök olyan égett gumi szagot érzek, hogy csak na. Nem tudom honnan jöhet... Ha állok az ágy felett (behajolok) nem érzem. Ha leülök, érzem. Felállok, körbeszaglászom a szobában semmi. Visszaülök, érzem. A skizofrénia egyik pozitív tünete a nem létező szagok érzése. De lehet, hogy agydaganat.
Vagy valami rohad a szék alatt.

Hm. Az előbb volt itt a víz, szemét stb. díjbeszedője és amikor kimentem, a fogadtatás:
- Óóóó, felnőtt nincs itthon? Számlát hoztam...
Basszus!!!! 25 éves vagyok, FELNŐTT NŐ... Kifizettem meg minden, de látszott rajta, hogy azt hiszi, hogy na, most lenyúltam a kosztpénzt...

Az előbb a szomszéd Bobi nevű kutyáját G. Zolee-ra hajazva Bobee-nek szólította. A hülye. 

És a degu csak teker, teker, teker.

Fejileg kezdek olyanná válni, mint Doki a Vissza a jövőből, csak annak intellektusa nélkül.

Megcsípte az állam egy szúnyog.

Megcsípte az állam állagát egy állat.

Egyébként bár finisben vagyok tanulás ügyileg, azért írok megint, mert...

1., Az utcán valami őrülten kacagó nőszemély járkál fel-le és amit a világ lemókásabb dolgának tart, az az, hogy mivel járkál és nevet, ez felhúzza az utca kutyáit jól, akik őrjöngve, láncukat tépve ugatnak és támadnának a pszeudo-betolakodóra...
2., A degu valami rejtélyes fifikával mindig elcincálja az óriáskerekét oda, ahol az hozzáér a ketrece falához és ez egy igen kedves, ám borzasztóra idegesítő puff-puff-puff hangoz vezet, aminek ciklusa a degmó sebességével egyenesen arányos. Tehát vagy puff... puff... puff... vagy puffpuffpuffpuff, ha siet éppen.
3., Hívott az A., hogy UNATKOZIK, úgyhogy fél órára kivett a ritmusomból, amit amúgy sem találtam a fent említett okok miatt... Elmesélte, hogy a Dézsé vizsga milyen pitkó volt, mert Dézsé végig kinn volt, mondván, hogy dolga akadt. Óóóóó, hogy én sosem fogok ki ilyet. Bár van egy olyan érzésem, hogy én akkor sem tudnék puskázni, ha kimenne a tanár. Nincs érzékem hozzá. 

4., Mint mondtam, finisben vagyok, úgyhogy most nézem át a félév során kivetített diákat, amik itt vannak a gépen és gondoltam, ha már ideülök, írok pár sort...
De megyek is, ennyi volt a szünet, most már ki sem megyek rágcsáért, hisz elírtam az időt. Szabályok, szabályok!