2011. szeptember 16., péntek
Fogas
No kinek van az erdőn szemfoga? No kinek? He-he. Remélem nem hoz balszerencsét a 13-as szám...
No kinek van az erdőn szemfoga? No kinek? He-he. Remélem nem hoz balszerencsét a 13-as szám...
2011. szeptember 10., szombat
2011. szeptember 8., csütörtök
And now something completely different
No ki az, aki a csütörtöki repülőút előtt kedd reggelre betaknyosodik és felszökik a láza 38.3-ra? No ki az?
Hát nem az előző bejegyzés Hős Autóvezetője, hanem az ő egyetlen kis tündércsillaga. 4 és fél óra múlva felszállnánk, vár a népes család, mi meg még mindig filózunk, mi legyen. A láza mostanra hőemelkedéssé nemesedett, 37 körül jár, a nátha viszont maradt, szörcsög, mint a hörcsög. Rettentőre fosok a barotraumától, de tavasz óta megvannak a jegyek és úúúúúúúgy mennénk már haza.
No ki az, aki a csütörtöki repülőút előtt kedd reggelre betaknyosodik és felszökik a láza 38.3-ra? No ki az?
Hát nem az előző bejegyzés Hős Autóvezetője, hanem az ő egyetlen kis tündércsillaga. 4 és fél óra múlva felszállnánk, vár a népes család, mi meg még mindig filózunk, mi legyen. A láza mostanra hőemelkedéssé nemesedett, 37 körül jár, a nátha viszont maradt, szörcsög, mint a hörcsög. Rettentőre fosok a barotraumától, de tavasz óta megvannak a jegyek és úúúúúúúgy mennénk már haza.
2011. szeptember 6., kedd
Tádááá
No ki a legkirályabb király a földkerekségen? Én. Ugyanis ma életemben először - mivel esett az eső és orkán erejű szél fúj - egyedül elvittem P.-t autóval valahová*. Én. Autóval. Egyedül. Vov.
* természetesen a Panda Cafe-ba (Itt 3 órán át tombiztunk, olyan jó volt. P. sikongatott, nevetgélt, rohangált, én pedig végig baromi büszke voltam magamra és kifelé menet kissé Mr Bean-esen meglengettem a kocsikulcsot, hogy hohóó, autóval jöttem ám...)
No ki a legkirályabb király a földkerekségen? Én. Ugyanis ma életemben először - mivel esett az eső és orkán erejű szél fúj - egyedül elvittem P.-t autóval valahová*. Én. Autóval. Egyedül. Vov.
* természetesen a Panda Cafe-ba (Itt 3 órán át tombiztunk, olyan jó volt. P. sikongatott, nevetgélt, rohangált, én pedig végig baromi büszke voltam magamra és kifelé menet kissé Mr Bean-esen meglengettem a kocsikulcsot, hogy hohóó, autóval jöttem ám...)
2011. szeptember 5., hétfő
Weekend
A hétvégén azért csináltunk ezt-azt, bár ez a hülye alvós gond azért betett.
Szombaton délután jártunk a Sealife-ban (volt 2 for 1 voucherük, így csak €12-t fizettünk). Kicsit aggódtunk, hogy sül el a dolog, elvégre először voltunk fizetős, beltéri kiállításon P.-vel, de egész jól vette az akadályt. Simogatott tengeri csillagot, ami tök kemény, ezért kapott cserébe egy polipos matricát, piszkálgatta az érmekészítő szerkezetet meg a rágóautomatát, élvezte hát a dolgot, nagyon. (De most komolyan, azokat az akváriumokat pl kifejezetten szerette, amikhez nem kellett őt felemelni, hogy benézzen, mert ott szemmagasságban úsztak felé a halak.) A Sealife után sétáltunk még a promenádon és ennyi. (Itthon AV utánanézett a tengeri állatoknak a neten, így megtudtuk, hogy a polipok pl max. 5 évig élnek, mert amint gyerekük lesz, meghalnak; a tengeri csillagok pedig úgy esznek, hogy kiköpik a gyomrukat, majd visszahúzzák. Szép dolgok ezek.)
Vasárnap, miután esett az eső délután, csak délelőtt voltak játszózni a fiúk. Ebéd után a Go kids go-ban jártunk, ahol egész 1 óra 15 percet kibírtunk P.-vel, ami csúcs. (Közben AV vásárolt.) P. persze szokás szerint többször ki akart slisszanni a játszóházból, de egész jól elvolt azért, igaz, a labdás medencébe továbbra sem volt hajlandó bemászni. Egy 4-5 év körüli kisfiú persze megint véletlenül pont azokkal a játékokkal akart játszani, mint ő és szépen el is vett tőle egy labdát meg egy hinta-szerűséget (az anyja csak annyit lehelt oda, hogy "hagyd a kisfiút játszani", de persze a gyerek ezt szarta le magasból), mit ne mondjak, k*rva nagy dicsőség egy 15 hónapos gyerektől elvenni a játékokat 5 éves fejjel, de nem álltam le pattogni természetesen, de ezúttal már pofákat vágtam, nem mosolyogtam, hogy "semmi baj", mert igenis van baj. Ha P. olyan játékkal akar játszani, ami másnál van, akkor én rászólok, hogy várja ki a sorát és visszaadom a cuccot annak, akinél előbb volt, de ezzel fehér holló vagyok itt. Most gondolkozom, mit csináljak legközelebb, hagyjam, hogy az erősebbé legyen a holmi minden esetben vagy továbbra is tanítsam P.-t udvariasságra és előzékenységre, miközben ővele senki sem udvarias és előzékeny. (Utóbbi esetben mindig ő szív tulajdonképpen.) Eh.
A hétvégén azért csináltunk ezt-azt, bár ez a hülye alvós gond azért betett.
Szombaton délután jártunk a Sealife-ban (volt 2 for 1 voucherük, így csak €12-t fizettünk). Kicsit aggódtunk, hogy sül el a dolog, elvégre először voltunk fizetős, beltéri kiállításon P.-vel, de egész jól vette az akadályt. Simogatott tengeri csillagot, ami tök kemény, ezért kapott cserébe egy polipos matricát, piszkálgatta az érmekészítő szerkezetet meg a rágóautomatát, élvezte hát a dolgot, nagyon. (De most komolyan, azokat az akváriumokat pl kifejezetten szerette, amikhez nem kellett őt felemelni, hogy benézzen, mert ott szemmagasságban úsztak felé a halak.) A Sealife után sétáltunk még a promenádon és ennyi. (Itthon AV utánanézett a tengeri állatoknak a neten, így megtudtuk, hogy a polipok pl max. 5 évig élnek, mert amint gyerekük lesz, meghalnak; a tengeri csillagok pedig úgy esznek, hogy kiköpik a gyomrukat, majd visszahúzzák. Szép dolgok ezek.)
Vasárnap, miután esett az eső délután, csak délelőtt voltak játszózni a fiúk. Ebéd után a Go kids go-ban jártunk, ahol egész 1 óra 15 percet kibírtunk P.-vel, ami csúcs. (Közben AV vásárolt.) P. persze szokás szerint többször ki akart slisszanni a játszóházból, de egész jól elvolt azért, igaz, a labdás medencébe továbbra sem volt hajlandó bemászni. Egy 4-5 év körüli kisfiú persze megint véletlenül pont azokkal a játékokkal akart játszani, mint ő és szépen el is vett tőle egy labdát meg egy hinta-szerűséget (az anyja csak annyit lehelt oda, hogy "hagyd a kisfiút játszani", de persze a gyerek ezt szarta le magasból), mit ne mondjak, k*rva nagy dicsőség egy 15 hónapos gyerektől elvenni a játékokat 5 éves fejjel, de nem álltam le pattogni természetesen, de ezúttal már pofákat vágtam, nem mosolyogtam, hogy "semmi baj", mert igenis van baj. Ha P. olyan játékkal akar játszani, ami másnál van, akkor én rászólok, hogy várja ki a sorát és visszaadom a cuccot annak, akinél előbb volt, de ezzel fehér holló vagyok itt. Most gondolkozom, mit csináljak legközelebb, hagyjam, hogy az erősebbé legyen a holmi minden esetben vagy továbbra is tanítsam P.-t udvariasságra és előzékenységre, miközben ővele senki sem udvarias és előzékeny. (Utóbbi esetben mindig ő szív tulajdonképpen.) Eh.
2011. szeptember 4., vasárnap
Na
Azt ígértem, nem szólok, míg az alvás nem rendeződik, de azért mindennek van határa.
Tegnap P. a szokásos 2x1 óra helyett 1x aludt olyan 50-55 percet, majd este 9-kor már kidőlt, ami okés is, de 11-kor ébredt 5 percre, majd 1-től 3.30-ig nem tudott visszaaludni. Hordoztuk, simogattuk, közénk fektettük, de semmi, csak fetrengett, ha háton volt, hasra fordult, ha hason, hátra és közben mint a motolla járt a lába, az igazat megvallva baromi rémisztő volt. Mintha görcs rángatta volna. Sírni nem nagyon sírt, de rettentőre tekergett. Végül fél 4kor elaludt, de fél 7kor újra ébredt 5 percre, majd egészen 7.15-ig szunyált.
Kezdek kicsit beparázni, hogy valami nem kerek. Nem is a fennlét, hanem az a furcsa tekergés. 8-22-ig otthon leszünk, szeretném elvinni neurológushoz vagy nem tudom hová, az apja persze a pokolba kíván, hogy nem vagyok normális.
Tényleg túlparázom? Normális, hogy egy 15 hónapos gyerek ilyen legyen?
Azt ígértem, nem szólok, míg az alvás nem rendeződik, de azért mindennek van határa.
Tegnap P. a szokásos 2x1 óra helyett 1x aludt olyan 50-55 percet, majd este 9-kor már kidőlt, ami okés is, de 11-kor ébredt 5 percre, majd 1-től 3.30-ig nem tudott visszaaludni. Hordoztuk, simogattuk, közénk fektettük, de semmi, csak fetrengett, ha háton volt, hasra fordult, ha hason, hátra és közben mint a motolla járt a lába, az igazat megvallva baromi rémisztő volt. Mintha görcs rángatta volna. Sírni nem nagyon sírt, de rettentőre tekergett. Végül fél 4kor elaludt, de fél 7kor újra ébredt 5 percre, majd egészen 7.15-ig szunyált.
Kezdek kicsit beparázni, hogy valami nem kerek. Nem is a fennlét, hanem az a furcsa tekergés. 8-22-ig otthon leszünk, szeretném elvinni neurológushoz vagy nem tudom hová, az apja persze a pokolba kíván, hogy nem vagyok normális.
Tényleg túlparázom? Normális, hogy egy 15 hónapos gyerek ilyen legyen?
2011. szeptember 3., szombat
2011. szeptember 2., péntek
Ma
Miután alvás tekintetében ma megint ugyanaz volt, mint tegnap, meg tegnapelőtt, majd csak írok erről legközelebb, ha újra normálisan alszik P., addig meg felfogpiszkálózom a szemeimet.
Ma voltunk a Panda Cafe-ban, mert nyílt itt egy a közelünkben (= 35 perc gyalog, csak oda, de az még elviselhető itteni mértékekkel) és nagyon-nagyon jó volt. Már most imádom azt a helyet, ősszel-télen szerintem ott fogunk élni. Nagy tér, vadi új, vastag padlószőnyeg, sok, érdekes játék*, megfizethető árak (pl egy latte €2,6, egy dobozos kóla €1), öröm a köbön. (Persze mivel nincsen ugye rózsa tövis nélkül, a ma ott játszó gyerekek között volt egy k*csög kisfiú is, aki mindenkivel ordítozott, mindenkit lelőtt (boom-boom-boom), mindenkit lelökött, ellökött, fellökött, az anyukája meg körülbelül minden ötödik gyerekvisításra ment csak oda hozzá, hogy ej-ej, ezt nem szabad. Összesen ha 2,5 éves volt a gyerek, sokat mondok. És miután P.-re szociálisan rájár a rúd mostanság, őt is kipécézte magának kétszer is ez a bolond és egyszer direkt nekiszaladt, egyszer meg egy béna karate rúgással hasba rúgta... Érdekes módon P. ezúttal nem sírt, csak elszaladt. Szegénykém. Nem tudom, mit kéne tanítani, ilyenkor hogy reagáljon.)
* volt 2-3 játszószőnyeg a kicsiknek, mindenféle lógó biszbasszal, volt 2 ilyen ugrálós izé, szintén a legkisebbeknek, volt 2 nyomkodható zongorás activity table, volt 1 bead runner, de nem ilyen gagyi ám, hanem egy nagy dobozon volt, aminek az oldalain szintén ilyen húzogathatós bigyuk voltak, volt egy labdás medence, volt egy alagút, volt egy csomó háromkerekű, volt egy pár didi-car, volt egy járássegítő, volt egy kis laptop, volt egy vár, voltak habtapi-szerű, szóval összerakható műanyag lapok, volt két szivacs kanapé, volt egy nagy billencs, volt egy három szintes babaház, voltak babák, kabalafigurák, volt egy babakonyha, volt egy terepasztal autókkal, vonatokkal és volt egy láda teli jelmezekkel, amik közül a gorilla álarcot rápróbáltam P.-re és nagyokat röhögtem rajta
2011. szeptember 1., csütörtök
Az én katonám
Az úgy volt, hogy P.-t ma meglátogatta a nője - pontosabban az egyetlen vele korabeli kislány, aki rányitja az ajtót - és a kis Despota konkrétan lemerevedett. De szó szerint. Moccanni sem mert. A Vendégfogadás Kiskirálya beszaladt a szobájába, megállt az ablak (french window) előtt nekünk háttal és bámult kifelé, hátha mire visszafordul, elmúlik ez a furcsaság. Hát nem múlt el. Visszafordult és még mindig 6 szem nézte, úgyhogy úgy látta, biztos ami biztos, a legjobb, ha lehajtott fejjel áll, mint aki rosszat tett és csak fel-felpillog, ott vagyunk-e még. Azt hittem megzabálom.
(Ezután kicsit oldódott, átjött velünk a nappaliba, felült a kis ride-on-jára, de amint a kislány odaszaladt, hogy megnézze a dudáját, úgy lepattant a kis kocsiról, mintha darázs csípte volna meg, még mutatta is a kislánynak, hogy tessék, ülj fel nyugodtan, a tiéd, csak ne bánts...)
Ó ó
A helyzet fokozódott, tegnap éjjel - vagyis ma hajnalban - P. ugyanazt eljátszotta, mint tegnap, most pedig lefeküdt fél 10kor, de 3/4kor éktelen sírással ébredt fel. Most 10.15 és még mindig fenn van. Nem tudom, lehet-e ezt még az oltásra fogni, de ha nem, gőzöm sincs, mi van vele, miért ilyen nyugtalan...
A helyzet fokozódott, tegnap éjjel - vagyis ma hajnalban - P. ugyanazt eljátszotta, mint tegnap, most pedig lefeküdt fél 10kor, de 3/4kor éktelen sírással ébredt fel. Most 10.15 és még mindig fenn van. Nem tudom, lehet-e ezt még az oltásra fogni, de ha nem, gőzöm sincs, mi van vele, miért ilyen nyugtalan...
2011. augusztus 31., szerda
Nemértemnemértem
Megint fenn voltunk éjjel 1,5 órát egy húzásra, jáááj, nem tudom, mi leli ilyenkor. Sír, a simogatástól csak felhúzza magát, karban ringatva elvan ugyan, de amint leülünk vele, felsír újra. Ha a kiságyba próbáljuk letenni, dettó sír.
Mindegy, túlélünk mi mindent.
Megint fenn voltunk éjjel 1,5 órát egy húzásra, jáááj, nem tudom, mi leli ilyenkor. Sír, a simogatástól csak felhúzza magát, karban ringatva elvan ugyan, de amint leülünk vele, felsír újra. Ha a kiságyba próbáljuk letenni, dettó sír.
Mindegy, túlélünk mi mindent.
2011. augusztus 30., kedd
Játék - update
Tegnap jó napja volt amúgy az úrnak, egyrészt kapott egy vasalónak látszó porszívót*, másrészt meg hét darab kis vadállatot a little people sorozatból. (Utóbbiból volt már két háziállatos, egy ló meg egy tehénke, mindkettőt találtuk.)
Update: csütörtökön egy kis telefont is kapott...
* imád porszívózni, ezt is szereti, nem röhög, rend a lelke mindennek
Kaja
P. igazi angolszász gyerek lett, ma reggel porridge-t evett. Pár hete mikor bepróbálkoztam nála, még nem szerette, de az előbb 1,5 dl-t lenyomott, pedig egyáltalán nem tettem bele cukrot.
Egyébként olyan furcsán eszik mostanság: hiperválogatós és ráadásul keveset eszik a kiszelektált ételből is.
Ami újat kóstolt mostanság: kivi és egreses joghurt, utóbbit legszívesebben elettem volna előle, mert nagyon-nagyon finom. (ja és just for the note, gooseberry angolul)
Muha
Reggel kaptam egy positive feedbacket az adverts.ie-n, hogy micsoda jó kis vevő vagyok, most meg látom, hogy ezt az izét a hvg-n is ajánlják.
Reggel kaptam egy positive feedbacket az adverts.ie-n, hogy micsoda jó kis vevő vagyok, most meg látom, hogy ezt az izét a hvg-n is ajánlják.
2011. augusztus 28., vasárnap
SzombatvasárnapTegnap sajnos folytatódott a béna idő: 5 perc eső után 10 perc tűző nap, füllesztő (vagy fullasztó?) hőség, majd garabonciás felhők újra és 5 perc szakadó eső. Ezután újra napsütés, majd eső, majd fulladás, majd ez, majd az egész álló nap.
Délelőtt így nyuszik voltunk kimozdulni P.-vel (meg 6 körül kelt, ezért gondoltuk itthon is kifárad és 11kor fog tudni szundítani), ezért csak nekem volt programom fél 12től, AV ugyanis megelégelte a rinyát és ideszervezett egy autóoktatót a ház elé. Egy órán át vezettem a környéken, jártunk autópályán is, gyakoroltuk a kézifékes elindulást emelkedőn, a váltást (ha-ha), a kanyarodást, a sávváltást (!) és a végén már tök jó volt, igaz, néha eltűnt a lábam alól a kuplung és általában 2es helyett 4esbe váltottam... Mindenesetre jobban ment, mint hittem volna, de azért egyelőre még nem veszélyeztetnék senkit azzal, hogy egyedül a volán mögé ülök.
Délután kimentünk a Phoenix Parkba, megnéztük újra a visitor centre-t, mert persze mire odaértünk, épp esni kezdett, de mivel P.-t nem kötötték le igazán a pápalátogatás ereklyéi, amint elállt az eső, kimentünk játszózni a hiperszuper kis kedvenc játszóterünkre.
Este sütöttem csokidarabos amerikai sütit igazi mogyoróvajjal, szóval nem nutellával, hanem azzal a sósassal, majd nagyjából ennyi történt, véget is ért a hétvége első napja.
Vasárnap, azaz ma délelőtt szintén Phoenix Parkoztunk, majd délután kidugóztunk a Newbridge House & Farm-hoz, ahol ezúttal szintén játszótereztünk, de 20 perc hintázás után olyan eső jött, hogy be kellett bújnunk az egyik kisházba és ki sem tudtunk jönni vagy 10 percig. (Fasza volt, mert P. persze nem értette, miért vagyunk egy ócska kis faházban, mikor kinn Esik az Eső és lehetne tampicsolni, úgyhogy hol az egyikünk, hol a másikunk kezében visongott és cézett, pedig istenuccse valahonnan a babakocsi aljáról még elővarázsoltam neki egy könyvecskét meg egy ujjbábot is, hátha beéri azokkal... Hát nem.) Miután minden játék halál vizes volt és félő volt, hogy újra rákezd, hazaindultunk, de hazafelé még beugrottunk a Fun Galaxy játszóházba Swords-ban. Hááááát... Nem győzött meg. A Go kids Go-val ellentétben voltak ugyan játékok a kicsiknek (telefon, nyomkodható biszbaszok), ami tök jó, de basszus egyik sem működött és halál dzsuva volt az összes. Gáz, hogy ilyen hülyének nézik a gyerekeket, hogy azt hiszik, ha odavetnek pár játéknak látszó szart, azok majd ellesznek velük és nem veszik észre, hogy a zongora pl nem szól... Emellett a padlószőnyeg is hót koszos volt a szülős részlegnél, szóval cink volt az egész hely. 45 perc után elmenekültünk hát és hazajöttünk. Útközben beugrottunk a magyar boltba, úgyhogy itthon AV sütött palit és most azt uzsonnázzuk.
Kérem kapcsolja ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése