A kedvenc sorozatomban a jóképű szívtipró palkó 2 éves kislányát leemelte valaki a körhintáról, míg az apuka jóképűen és szívtipróan telefonált. Először megijedtem, hogy hú, te jó ég, én hogy besz*rnék, ha P.-t elvinné valami őrült nőci, hogy mostantól akkor ő a sajátja lesz, de aztán beugrott, hogy eh, a közeljövőben biztosan senki nem fogja csak úgy elrabolni ezt a gyereket, mert egyrészt ő nem olyan töketlen, hogy ha egy idegen felemeli, akkor kussol, hiszen néha, ha nem akar kézben lenni, akkor akkor is olyan hangosan bődül fel, hogy összeszalad a környék, ha csak én veszem fel a karomba, nemhogy egy ismeretlen. Aztán, ha a potenciális ismeretlen esetleg valami elhagyatott helyen venné fel őkelmét, ahol nincs kinek összeszaladni, akkor sincs probléma, mert P. beceneve A Sikló, mivel szempillantás alatt képes kicsúszni még az én gyakorlott karjaimból is, miután úgy vergődik, kapálózik, gyilkol, mintha csak egy polip és egy piranha frigyéből született volna. A beetetés mondjuk okozhat némi gondot, mert P. még a cukkinit és a kelbimbót is képes megenni, a C vitaminért pedig egyenesen ölni tudna, szóval ezek után kétlem, hogy nem lehetne valami kajába csempészett altatóval elkábítani, ami mondjuk szívás, de végül is ekkor sem lenne veszve minden, mert ha felébredne, tuti kiszökne bármilyen ismeretlen helyről, mert egyszerűen retteg az idegen szobáktól, helyiségektől, szóval hacsak nem egy méteres falvastagságú bunkerbe zárja valaki, biztosan kikiabálja vagy kikaparja magát, mert utál más lakásban lenni, mint az otthona és mivel a megfigyelőképessége briliáns, egy szempillantás alatt levágná, hogy nem otthon van.
Szóval minden rosszban valami jó, meggyőztem magam, hogy egy ideig még nem kell tartanunk a gyerekrablóktól.
Szóval éljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése