Elhagyom az uncsi ILAC-ban / Phoenix Parkban jártunk hétvégés / hétköznapos postokat, mert kaptam egy Noteszt karácsonyra és inkább abban fogom vezetni, mikor hol voltunk, ha nem történt semmi eget rengető. Azzal azért eldicsekszem most, hogy vasárnap mézes-mustáros-sajtos csirkét ettünk, most pedig banános-sajtos pulykamell sül a grillsütőben, kész szakácsnő vagyok basszus.
A napjaink egyébként mézes-mázos boldogságban telnek, olyanok vagyunk, mint egy romantikus családi mozi, lassított felvételen egymásra mosolygunk P. huncutságai láttán, aki jól fésülten, ingben-nyakkendőben játszik (de tényleg) és néha-néha ugyan megtöri az unalmat egy-egy velőtrázó sikoltással vagy erőszakos ide-oda ráncigálással, de alapvetően minden reggel beveszi a Jóság piruláját és azt játssza, hogy Ő Most Aranyos*. (Pedig én tudom, hogy csak egy bárány bőrbe bújt farkas.)
* például tud sopánkodni meg jószívű is, ha eszik, mindenki másnak is ad, a Zebrának, az Oroszlánnak, a Gyurmásdoboznak, de még a DVD-nek is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése