Megnéztük hát. Ezer éve vártam rá, mert nagyon tetszett a történet, visszafelé haladó idő, menő, ez olyan ötlet, ami nekem sosem jutna eszembe. (Nálam ez ilyen minőség-mérő könyveknél is.) Szóval mivel karácsony olyan filmnézős időszak, gondoltam essünk túl rajta. Túlestünk. Szó szerint. Még hozzá három részletben.
Őszintén megvallva, még ha lett volna 2,5 óránk egyben, akkor sem tudtam volna végignézni egy ülésben Benjamin furcsa történetét, mert ennyi időt egy helyben ülni képtelenség még egy akciódúsabb film kedvéért is, nem hogy egy ilyen lassú hömpölygésért, amiben tíz percenként feltűnik egy haldokló, aki kifejezetten idegesítő hangon folyamatosan pofázik.
Szóval tömören és röviden: gyönyörűen filmezett darab, ügyes operatőri fogásokkal tele, DE iszonyatosan lassú és unalmas. Nincs az egekben az ingerküszöbünk, nem vágytam volna véresebb, agyafúrtabb jelenetekre, döntőbb fordulatokra, de valahogy nagyon kiszámítható, sablonos és közhelyes az egész film. Nagyon hiányoltam a "hétszer csapott belém a villám" jellegű fricskákat, hiszen ha egyszer ment, ment volna az többször is... Kicsit bosszantó, hogy egy ilyen szuper alapötletet így nem dolgoztak ki, hogy egy kreatív és egyedi gondolatot ilyen semmitmondó és értelmetlen burokba öltöztettek.
Nem tetszett. Na. Mondjuk ki. (Ráadásul a főszereplő nőtől hidegrázást kaptam, nem volt olyan korszaka, mikor szimpatikus lett volna.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése