Rég írtam, pedig zajlik az élet. AV csütörtök óta otthon van, holnap éjjel jön, Anyu pedig itt van velünk, úgyhogy az összlétszám végül is nem változott.
Tegnap egyedül elvezettem az állatkertig, ma pedig a Poolbeg-nél jártunk - szintén autóval. Azt hiszem elkapott a gépszíj, legszívesebben a vécére is kocsival járnék laza, mégis büszke tekintettel, feltéve, ha elég nagy lenne a rötyi parkolója, mert beállni, no az nem az én asztalom...
Az állatkert egyébként nagy móka volt, P. leginkább a pingvinekért volt oda, de tetszettek neki a zsiráfok, a vörös pandák és a majmok is.
Péntek este megsütöttem a már említett csokis-meggyes sütit, de bár ne tettem volna, iszonyú lett, azóta semmi kedvem megint cukrászkodni, sőt, édeset sem kívánok. Soha, soha többet nem kezdek olyan sütibe, ahol "csészében" adják meg a mértékegységet. Őszintén, van olyan, aki ki tud mérni fél csésze vajat? Pf.
Egyébként bujkál bennem valami, folyik az orrom, fázom, hőemelkedésem van, nagyon bízom benne, hogy P.-nek nem adom át, mert így is kétszer kel éjjelente már megint...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése