A további napok

Teljesen szét vagyok esve, de ha minden igaz, szombat, azaz szilveszter ebéd utánnál hagytam abba. Délután, rádöbbenve, hogy semmilyen party-kellék nincs itthon (anyósnyelv, szerpentin, papírcsákó), elmentünk egy 2 Euros boltba a St. Stephen's Green közelébe. Míg AV válogatott, mi P.-vel őrjöngtünk, ő ugyanis folyton ki akart rohanni az üzletből, hogy az autók elé vesse magát, én meg a kapucnijával fogva húztam vissza és bizony időnként a földön landolt, dühtől fetrengve a többi vásárló legnagyobb megrökönyödésére. Hazafelé nem voltam hajlandó mellé ülni (mióta megszületett, egyszer ültem elöl a kocsiban, ha ő is ott volt, mikor az IKEA-ban megvettük a vendégágyat és másképp nem fértünk be), úgyhogy egy piros lámpánál kiszálltam és beültem az anyósülésre. Micsoda lázadás, mi? Érdekes módon egész jól viselte a helyzetet, csak néha-néha méltatlankodott, mi az, hogy nem mellette ülök. Miután jól bírta magát, kiautóztunk a Poolbeg-hez, 2011-ben utoljára. Természetesen apály volt, de így is szép volt, örülök, hogy kijutottunk. Este, miután hazaértünk, jeges rémülettel vettük tudomásul, hogy felettünk Gyülekeznek. Megérzésünk nem volt rossz: ismételten a felettünk lakók vállaltak be egy bulit, hogy rohadjanak meg. 8 körül már olyan volt, mintha egy elefántcsorda táncolna felettünk, alattunk, körülöttünk, úgyhogy 2011 utolsó óráit olyan mély szomorúságban töltöttem, töltöttük, hogy úgy éreztem, legszívesebben felvágnám az ereimet, mert ez nem élet, amit annak hiszünk. Eredetileg kókuszkockát akartam sütni és úgy képzeltük, hogy kókuszkockát majszolva, epres Apentát iszogatva, halk tévézés mellett jutunk át 2012-be, de annyira szar kedvem volt az elmúlt időszak küzdelmeitől és a hülye szomszédoktól, hogy csak pár kókuszgolyót csináltam, de azt sem nagyon ettük. A tévézés mondjuk megvolt, a világ 100 legjobb játékának bemutatóját néztük, huszonnéhánytól és kicsit felvidított, hogy már tizen valamennyinél kitaláltam, mi a világ legnépszerűbb játéka. A második a Monopoly lett, a harmadik asszem a Dungeons and dragons vagy mi. Az első harmincban benne volt még a Rubik kocka, a gyurma, a Transformers, a He-Man, a modell vasút, a Wii, a Playstation, a Scrabble meg az a két tekerővel irányítható rajzolótábla is... Éjfél úgy jött el, mintha előretekertük volna az órát, kettőt pillantottunk és már kezdődött a BBC-n a tűzijáték. Epres Apentával koccintottunk, majd kinéztünk az ablakon és keserűen állapítottuk meg, hogy sehol máshol nincsen buli csakis és kizárólag felettünk. Éjfél után pár perccel én lefeküdtem, de miután AV nem tud zajban aludni, ő egészen fél 6ig fenn volt, mert addig tartott a szomszédék bulija. Bár a 2012-es év fogadalmait új bejegyzésben fogom leírni, annyit azért elöljáróban közlök, hogy ez volt az utolsó Szilveszterünk ebben a lakásban - és talán ezen a szigeten is.     

Vasárnap délelőtt a Herbert parkban jártunk játszózni. Fújt a szél és piszok hideg volt, de kitartottunk, P. élvezte nagyon. Utána még kiautóztunk a Poolbeg-hez megint, mert gyönyörűen sütött a nap. Ebéd alatt (borsófőzeléket főztem, hogy jó gazdagok legyünk idén meg csináltam Waldorf salátát, de azt napoltuk) befejeztük a Benjamin Button-t hálistennek, ideje volt már. Délután nem jártunk sehol, én fél 6 körül elkezdtem egy könnyűnek ígérkező sütit, de ehhez képest 7-ig azzal szarakodtam. Finomnak finom lett, de a kinézete elég gyarló (lásd fenn), ráadásul a csokitöltelék 80%-a megmaradt, szóval nem hiszem, hogy ilyennek kéne lennie, hiszen akkor fel kellett volna használni mindet... P. ezen a napon is minősíthetetlenül viselkedett, gyanús nekem, hogy azért kergült meg ennyire, mert ketten vagyunk rá egy ideje. Baró.

Ma, hétfőn, elvileg még munkaszüneti nap van, de AV bement dolgozni, egyrészt, hogy spóroljunk egy szabadnapot, másrészt, hogy ellenőrizzük a hipotézist, hogy P. a sok szolga miatt bolondult-e meg. Egyelőre úgy tűnik igen, de bővebben csak később nyilatkozhatok.

December 20-a óta voltunk hármasban, szép volt, jó volt, különösen a karácsony, de azt hiszem, itt az idő visszatérni a kerékvágásba. Szia, 2012.