Mostanság egyszerűen alig történik valami*, minden a megszokott mederben, ráérősen folyik. Látszólag. Mert a kulisszák mögött komoly tervek szövődnek, kemény elhatározások születnek és lassan, de biztosan próbáljuk felépíteni az Életünket, miközben igyekszünk nem szem elől téveszteni, hogy a világ térképén bármilyen rövid időre is, de bármikor elmozdulhatunk, ha úgy hozza a Sors, akár délre, akár... délre. Most, hogy végiggondoltam, ennél a városnál északabbra nem valószínű, hogy megyünk.
* Azon kívül persze, hogy P. minden nap zakózik egy akkorát, hogy mindig attól tartok, hogy valami komoly baja esik. Általában persze fejjel előre esik le valahonnan, hétfőn a csúszda lépcsőjéről bucskázott le hátrafelé, ma meg a kanapé karfájáról ugrott egy fejest a padlóra. Baromi rémisztő, utána sír az Eszemadta, de hálistennek eddig csak azért ment a ricsaj, mert jól megijedt, nem ütötte be nagyon magát. Asszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése