Múltkor a vonaton hallom, hogy két nő beszélget...
"Főállású anya vagyok, de sikerült egy 4 órás munkát is megcsípnem egy iskolában, gyermekvédelmisként." - így az egyik. (A szokásos de-nehéz-gyerekkel-munkát-találni-itthon szólamot most kihagyom, mert uncsi, mindenhol nehéz és pont.) De a lényeg: 5 perc múlva ugyanez a (főállású anya és gyerekvédelmis) nő: "A lányok... hát a lányok annyira mások, olyan kedvesek. Sokkal rendesebbek, mint a fiúk. A fiúk csak akkor kedveskednek, ha akarnak valamit... Igazi pasik már kicsiként is." Mindezt persze úgy, hogy mindhárom gyereke ott ült mellette... Legszívesebben felálltam volna és gondolkodásra intettem volna a nőt, de hát ki vagyok én?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése