Magyar idő szerint P. tehát 2-3-ig aludt a gépen a 6,5 órás éjszakai alvást követően. (A 26 órás útból 7,5-et aludt, brutál.) Mikor megérkeztünk a lakáshoz, örültünk, hogy nem akart hunyni, pedig akkor otthoni idő szerint már este 10 volt... Miután kiderült, hogy egy bőrönd a reptéren maradt (sic!), AV visszaviharzott érte, én elkezdtem kipakolni (akkor még azt hittük, maradunk a lakásban), majd elmentem zuhanyozni. P. ezalatt játszogatott és kukkolt. Mikor AV megjött, ettünk valamit (gőzöm sincs, mi mit, nem volt semmink, P. talán némi üveges bébiételt kapott valahonnan) és mig mi ledőltünk az ágyra, P. közénk jött autózni, majd egyik pillanatról a másikra hasra feküdt és elaludt. Ekkor volt 11 óra, otthoni idő szerint hajnali 3. 5 óra múlva AV felébredt, P. persze még aludt volna, de mi galád módon felébresztettük 4 körül. Borzasztó volt. Percenként visszaaludt, nem akart ébren lenni. Egyszer a kanapéra támaszkodva állva is elszunyált szegény és mikor felrángattam, nagyon rossz néven vette... Cselhez folyamodtam hát, megigértem neki, hogy kimegyünk és gumicsizmában ugrálhat egy kicsit a pocsolyákban (esett pár csepp), úgyhogy megadóan megbékélt és összeszedte magát. Ekkor AV elment vásárolni, én pedig nekivágtam P.-vel felfedezni a környéket. Kisétáltunk a kikötő fölé, találtunk egy bébihintát, ott hintázott kicsit, ugrált a pocsolyákban, majd összefutottunk AV-vel és még gyalogoltunk egy kicsit a lépcsőkön fel és le. Este, mintha mi sem történne, 10 körül lefeküdtünk, P. elaludt köztünk a nagyágyon, mint a szél, mi pedig ujjongtunk, hogy huhúú, már át is állt, remek kis fiúcska ez. Aha. Fél 3-kor ébresztő. De nem csak olyan tessék-lássék keltés, hanem fel, fel, reggel van. Hálózsák ráncigálása, szájra mutogatás, orditó sirás. Jó 1 órán át kitartottunk, azt hittük, az a jó, ha próbáljuk elaltatni, de nem, nem aludt vissza, sőt, csak még jobban felpörgött, taknya-nyála egybefolyt (éljen a nátha és a sok könny). Király. Fél 4kor kimentünk a nappaliba, P. kapott egy szalámis kenyeret (!), mi is rágcsáltunk ezt-azt, majd miután 1 órát autókázott, visszavittük az ágyba, hogy no most már pedig alvás van és óriási sirások közepette 5 körül végre elaludhattunk. Fél 10-kor keltünk, mint a mosott szar. Rádöbbentem, hogy most már én is betaknyosodtam, P. pedig a reggelire kapott tápszerét ugyanazzal a lendülettel kihányta az ágyba... Sosem hányt még, kicsit meg is lepődött csórikám. Ekkor határoztuk el, hogy éjjel ezek után csak ropit vagy kekszet adunk neki, a szalámi túl erős lehetett a gyomrának hajnalban.
Mivel Anzac nap volt (április 25), AV nem dolgozott még hálistennek. Délelőtt elsétáltunk egy játszóra (mint kiderült a legjobbra) és tettünk egy kört a Darling port-ban. Délután 2-től 4-ig szunya, délután bevásárlás és véget is ért a második napunk. A napirendünk innentől meglehetősen monoton módon alakult: este 10-kor alvás, 2 körül ébredés, 2-3 órán át autókázás és ropizás a nappaliban, sirás, toporzékolás, alvás fél 10-ig. Másnap dettó. Délelőtt játszózás, 2-4-ig alvás, délután séta, este 10-kor alvás, 2 körül ébredés stb stb stb. Pénteken ugyanez.
Miután AV talált egy másik lakást pénteken, szombaton délelőtt kissé módosult ez a ritmus: reggel nagyjából összepakoltam két bőröndöt, kisétáltam P.-vel játszózni, majd mire visszaértünk, AV a cuccok nagyját már áttaxiztatta a másik lakásba, mi már csak átsétáltunk a hűtőben lévő kajákkal. Hurrá. A második lakás kicsit nagyobb, világosabb és ezért jóval otthonosabb, mint az első, ráadásul olcsóbb is. Miután megérkeztünk, turbóban elkezdtünk kirámolni, P. igy is csak 2 körül evett és 3-kor aludt el, majd mig ő sziesztázott, AV kiságyat keresett neki. Mikor fél 5 körül felébredt az Úr, hármasban elsétáltunk a Pyrmont bridge-ig, mi P.-vel kigyalogoltunk a "hiresen jó, szuper, mega, giga játszóhoz" a Darling harbourban, AV pedig eltaxizott a kiságyért. Nagyjából egyszerre értünk haza, én befejeztem a pakolást, AV összeállitotta a kiságyat, P.-t fél 11-kor sikerült belevarázsolnunk, aki - láss csodát! - másnap reggel fél 11-ig aludt (velem együtt) egy pisszenés nélkül... Soha életében nem aludt még 12 órán át szerencsétlen, nagyon kilehetett... Ezóta újabb ritmust vettünk fel: negyed-fél 11 körül alvás, 7-8 között ébredés, délután 2 órás szunya és minden visszatért a régi kerékvágásba, hurrá éljen.
Az effektiv jetlag négy nap - négy éjszakán át tartott tehát, vagyis ha a repülést is belevesszük, vasárnap estétől szombat estéig nem voltunk a rendünkben, ami 6 nap. Visszafelé sajnos még keményebb szokott lenni állitólag a dolog, mit ne mondjak, nem várom, hogy megtapasztaljuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése