Valaki árulja már el, miért jó vidéken élni. Gyerekként, kamaszként is utáltam, most, kisgyerekesként is rühellem. Bor-za-lom. Még jó, hogy csak ideiglenes, különben felakasztanám magam. És a durva, hogy ez egy 30 ezer fős város, a főváros közelében. Mi lehet egy eldugottabb falucskában? Komolyan mondom, rágondolok és kiráz a hideg. Mi vesz rá valakit, hogy naponta minimum kétszer 1,5 órát autózzon / vonatozzon / buszozzon Pestre? Mi vesz rá valakit, hogy vállalja, hogy nincs egy játszótér 20 km-en belül? Mi vesz rá valakit, hogy belenyugodjon, hogy SEMMI nincs az égvilágon 30 km-en belül? Mi vesz rá valakit, hogy a gatyáját ráfizesse a fűtésre és közben 20 fokban vacogjon a házában? (A távhő is drága, tudom, de legalább meleg van!) Mi vesz rá valakit, hogy attól rettegjen, mikor ugrálnak be illetéktelenek a kertjébe? Egyáltalán mi vesz rá valakit, hogy a kertjében bíbelődjön, ahelyett, hogy elsétáljon egy közeli parkba (ahol mondjuk játszótér is van)?
Jajjjjjj, de iszonyatosan utálom a vidéki életet.
hah...Amerikában a nagyvárosok olyanok, mint otthon a falvak, nagyon kemény, érezz együtt velem:)
VálaszTörlésamerikába ha fizetnének, akkor sem mennék. :) max. nyugdíjas koromban, kanadába.
VálaszTörlésegyüttérzek. :D
jó, azért ez is erős túlzás, mert én bármikor elköltöznék Bostonba vagy New Yorkba, esetleg San Franciscóba, Seattle-be, Chicagóba...nyilván vannak itt is jó városok, de nagyrészt tényleg olyan balatoni a hangulat:) - mondjuk van azért ennek is előnye (pl Houstonban meglepően jó a levegő, pedig városon belül jó sok autópálya van, nem is értem), de Budapesthez szokott lelkemnek nehéz...
VálaszTörlés