Kettesben

Mert mi olyan vagányak vagyunk, hogy nem korlátozódhatunk csak a hétvégékre a programokat illetően, mit nekünk játszótér, parkocskák. Tegnap délután igy jártunk a Chinese Garden-ban P.-vel. Elég jól birta, a pénztárnál letettük a babakocsit és gyalog jártuk be a helyet. Itt-ott leragadt ugyan (pl az összes pocsolyánál), de azért tudtam pár fotót késziteni a város közepére rejtett Ázsiában. Ilyeneket példának okáért:

   

Aztán ma délelőtt nagy fába vágtuk a fejszénket, kiküzdöttük magunkat a Bondi beach-re. Szó szerint küzdöttünk, pontosabban ÉN küzdöttem, P. csak ült és örült. Először is eltoltam a babakocsiban a Martin Place-ig, ami már eleve 30 perc erőltetett menet sebességű gyaloglás, majd felszálltunk a vonatra (aha, először lejutottunk jegyet venni, aztán még lejjebb jutottunk a vonatokhoz), utaztunk 10 percet (ekkor P.-t ki kell venni, különben nyikorog, de ha ülhet a vonat ülésén az már jó valahogy), majd elloholtunk a 333-as busz megállójához és újabb 10 perc alatt elértünk a Bondi beach közelébe. A busztól újabb 15 perces gyaloglás következett, mert láttam a térképen, hogy az északi részen van az "ocean pool". Ott kiszedtem végre P.-t és kezdődött a móka. A baj az, hogy leri róla, hogy nem itteni gyerek, mert amikor jön a hullám, ő nem kifelé szalad alapból, hanem befelé... Jó fél-háromnegyed órán át játszottuk hát azt, hogy folyton megmentettem az életét, mert nem engedtem, hogy elsodorja a "tette", mint a gereblyéjét, amit felelőtlenül odaadtam neki és ő meg poénból bedobta a vizbe, ami persze azonnal magáévá tette szegény játékot és fél perc múlva már az óceán közepén láttam sodródni a zöld műanyag cuccost. Nem is értem miért nem vetette ki a partra, miért befelé vitte, no de látszik, hogy én sem itt születtem.
A vizezés után felsétáltunk egy játszótérre, tök vicces volt, a játszótér gyakorlatilag bazi nagy ausztrál faállatokból állt, volt krokodil, polip, hal, kigyó... Rövid játszózás után felsétáltunk egy kilátóponthoz, ahonnan teljesen más arcát mutatta az óceán, el voltam ájulva. Mivel ekkor már dél volt, hazafelé vettük az irányt és 1 óra 10 perckor robbantunk be a lakásba, P. szunnyadva a kocsiban én meg paprikavörös arccal: ez van, öreg vagyok én már a Kinizsi 100-hoz. (Főleg, ha végig magam előtt kell tolni hegynek fel - dombról le egy 18-20 kilós csomagot.)

Ocean pool

Bondi beach

Tasman tenger

Bondi beach

Update: Bár megfogadtam, hogy többet én egyedül Bondira tömegközlekedve nem, két napig tartottam magam, ugyanis pénteken újra nekivágtam az útnak, igaz, ezúttal nem a Martin Place-ig gyalogoltam, csak a Town Hall-ig (sokkal közelebb van). Amit megnyertem a vámon, azt persze elvesztettem a réven vagy mi, ugyanis 1) a Town Hall nagyobb megálló, mint a MP, igy vagy 20 percen át azért küzdöttem, hogy odaérjek a vonathoz, liftből ki, liftbe be, idetolás, odatolás, itt nem lehet babakocsival menni, kerüljem meg az épületet (wtf); 2) a múltkor azonnal érkező buszra ezúttal 25 percet kellett várni (ugyan jött egy magas 15 perc múlva, de arra fel sem engedtek) 3) a köcsög buszvezető miatt szar helyen szálltam le, totál máshol, mint múltkor. (Azért volt köcsög, mert hiába kérdeztem, melyik a központi megálló, úgy tett, mint aki nem érti a kérdést és lesajnálóan mondta a legelső megállónál, ahol már látszott a part, hogy na, ugye látom a tengert? akkor ott vagyunk a parton, ha akarok szálljak le, ő nem tud segiteni, én hová akarok menni. Mérgemben jól leszálltam, pedig tudtam, hogy múltkor nem itt szálltunk le és mig onnan 200 méter volt a strand, innen vagy 700 méter, amit egyedül leszarok, éljen az önérzet, de P.-vel már nem olyan móka...) Ráadásul, ha minden nem lett volna elég, még csöpögni is kezdett az eső... A tengerpart mondjuk igy is szép volt, de akkor is. Újra megfogadtam, hogy egyedül ide újra soha többet.

Icebergs

Hűvös Bondi

Ide többet egyedül nem...

Hűvös Bondi II.