Látnivalók 7

Ez a hétvégénk nem volt annyira aktiv, mint az eddigiek, de erről nem  mi tehetünk, hanem az időjárás. Szombat reggel 10 óta ugyanis folyamatosan esik... Sajnos egész hétre (!) ilyen időt mondanak, elég beteg, úgy tűnik ez a böjt az eddigi rengeteg napsütés után. Ennek ellenére azért nem maradtunk otthon...

Szombaton délelőtt - ekkor még csak enyhén szemerkélt - besétáltunk a Hyde Park Barracks-ba. Bár kicsit aggódtunk, nem feleslegesen csengetjük-e ki a fejenként 10 dolláros beugrót (értem ezalatt, hogy P. majd végig ki akar menni), végül is egész jól megúsztuk a dolgot. Ugyan nem tudtuk tüzetesen elolvasgatni a tájékoztató táblákat (ezekből iszonyatosan sok volt, no de mit várunk egy múzeumtól?), ezt-azt azért sikerült. Az egyik teremben különösen sok időt töltöttünk, abban, amelyikben volt jó néhány nyomkodható képernyő és egy teritett asztal is, rajta a rabkoszttal: egy tál levessel, egy pohár vizzel, egy tányér kásával és egy vekni kenyérrel... Mondanom sem kell, P. imádta piszkálgatni a monitorokat és a leragasztott műkaják is igen-igen érdekelték. Maga a múzeum egyébként érdekes volt, informativ, de nem értettük, hogyha egy termet sikerült interaktivvá varázsolni, akkor a többinél hol maradt a kreativitás?
Mire végeztünk, az eső igencsak rákezdett sajnos, igy jó 20-30 percet a múzeum tövében töltöttünk, várva, hogy csillapodjon annyira, hogy hazaindulhassunk. (Éljen Peppa és a Kisvakond, nélkülük ez nem jöhetett volna létre...) Délután, bár még mindig szemerkélt, újra nekivágtunk a külvilágnak, annak ellenére, hogy AV eléggé morgolódott, hogy nem vagyunk normálisak, esik az eső, ilyenkor mindenki otthon kuksol és örül, hogy él, mi meg gyerekkel hősködünk... Az eredeti terv az volt, hogy AV munkahelyén kinyomtatunk egy belépőkupont az Aquariumba, majd annak rendje és módja szerint belépünk, megnézzük a halakat és irány haza. Ehhez képest olyan szépen elsétálgattunk az esőben, hogy nyomtatás után már elég késő volt, úgyhogy egy rövid vásárlást beiktatva hazafelé fordultunk és egy jó kis palacsintázással zártuk a napot.
Vasárnap, az eső ellenére (nem vagyunk normálisak! esik az eső! ilyenkor mindenki otthon kuksol! stb stb) elkompoztunk a Rocks-ig, mert nagyon szerettem volna bejutni a Susannah Place Museum-ba, ami múltkor elmaradt. AV és P. bement a Rocks Discovery Museum-ba, én pedig vidáman átszaladtam a múzeumhoz az ömlő esőben... ahol kiderült, hogy a 11 órás turnus már megtelt, igy már csak a következőbe férek be... ami 2-kor van. Teljesen lelombozva kullogtam vissza a fiúkért. Kicsit mérges is voltam, mert nem hárman akartunk benyomoritani magunkat a csoportba, ha kissé rugalmasabban vette volna a néni a létszámot, simán bejutottam volna, egy ember ide vagy oda nem tökmindegy? De igy jártam, többször nem próbálkozunk, az biztos, az égiek úgy tűnik nem akarják, hogy bemenjek erre a helyre... Maradt hát az RDM. Igy második pillantásra amúgy jobban tetszett a hely, mint elsőre, P. is nagyon élvezte, rajzolgatott, nézelődött, nyomkodta az érintőképernyőket, mig én olvasgathattam, kik és hogyan éltek a korabeli Sydney-ben... Délután, miután alábbhagyott az eső, elindultunk Lightrailezni. (P. imádja, egész héten ezt várja, ha megközelitjük a megállót, lelkesen kurjongat, hogy dart, dart, dart.)

Nem volt pontos célunk, halványan annyit szerettünk volna, hogy elmegyünk vagy a Paddy's Market-ig vagy a Central station-ig és majd meglátjuk, mi lesz. Végül a Central-nál szálltunk le, keringtünk kicsit, majd mikor P. elkezdett fetrengeni, hogy ő vonatozni akar, kisurrantunk és új célt tűztünk ki: elmegyünk a KMarktba venni P.-nek pár body-t, hosszú ujjas pólót meg egy mackónadrágot, mert nő, mint a gomba és nincs egy gönce. Útközben jól összevesztünk, de sebaj, végül fél 7 körül megérkeztünk a Broadway Shopping Centre-be és mig én kiválasztottam P.-nek egy gatyót meg egy pólót (body ekkora méretben nem volt!), a fickók kinn játszottak, nézelődtek, szaladgáltak. Hazafelé bár erőltetett menetben jöttünk, igy is csak 3/4 8-ra értünk haza, ami nem is lett volna gond, de nem volt itthon semmi kaja. (Vagyis volt, de mire ugye
megsül a hús vagy a sült krumpli az fél óra minimum, az pedig már Peppa time; kenyér és felvágott viszont nem volt...) Végül AV összeütött pár palacsintát, ő azt ette; én egy almát; P.-nek meg egy szelet bacon-t sütöttem, amit boldogan elrágicsált. 
Bár az idő most annyira nem kedvezett, azt hiszem, igy is elég sok mindent kihoztunk a hétvégéből, hiába no, terminátorok vagyunk.