Az a bizonyos nehéz nap

Szegény P. ma nagyon önveszélyes volt. Máskor heteken át semmi baleset nem éri (oké, beüti a fejét ide-oda, de cuppog hármat, én adok rá neki egy puszit és minden rendben); ehhez képest ma:

• reggel átjött a mi ágyunkba, majd ahogy mászott le, lefelejte az éjjeli asztalkát és lett egy nagy lila folt az arcán, a szeme alatt (sirás kétezerrel)
• ahogy szaladt ki az eset után, beakadt a kislábujja a székbe és kihajlott (újabb sirás ezerrel és még ki sem ért a konyhába)
• a játszótéren elbotlott egy kötélhágcsóban és fejjel nekiesett a csúszdának (sirás ezerrel)
• itthon ült a széken, majd leesett előre és az asztal szélébe beverte a száját, a jobb alsó szemfoga vérzett is (sirás kétezerrel)
• szaladt ki szőkőért a konyhába és nekirohant az asztalnak a gigájával (sirás ezrrel) 
• majd slusszpoénként a távirányitós autó távirányitójával szépen orrbaverte magát (sirás ezerrel).

Remélem holnapig kialussza ezt a pechszériát és visszatér a régi P.