Szombat délelőtt kicsit borongós volt az idő, tehát logikusan úgy döntöttünk, lezavarjuk a vásárlást. Blanchardstown-ba autóztunk hát és először vettünk ezt-azt a Lidl-ben, majd mig mi P.-vel megettünk egy fahéjas csigát, AV beszerezte a rég áhitott zuhanyfüggönyt. Ezután áthajtottunk a "főépületbe", vettünk P.-nek pár zoknit, majd hazafelé még beugrottunk a peluskukához utántöltőért. Mivel ekkor már dél volt, nem akartam ebédfőzéssel húzni az időt, úgyhogy Burgert ettünk. Mikor P. felkelt, uzsonnázott némi gyümölcsöt, majd mivel egész derült volt az ég, 3 körül nekiindultunk Bray-nek. Először tengereztünk: P. kavicsokat hajigált (majd hajigáltatott) a vizbe, miközben folyamatosan kisértette a Sorsot, hogy eléri-e egy-egy rakoncátlanabb hullám; majd jött a fő szám, a Summerfest. AV még kavicsozás közben kinézett egy Kukacos Hullámvasutat, majd miután nagy megrökönyödésemre P. részéről bólogatás volt a válasz a "Felüljünk rá?" kérdésre, nagy vagányan fel is szálltunk mindhárman a járműre: mi P.-vel egymás mellé ültünk, AV meg elénk fészkelte be magát, hogy tudjon videózni. Eleinte kicsit féltem, hogy P. majd félúton ki akar szállni (az egy személyes kisautóktól retteg, ha dobunk be pénzt és azok elkezdenek rázni, azonnal elmenekül a világ végéig), de ezt olyan szépen birta, hogy ihajj, mosolygott, kicsit nevetgélt és mint a nagyok, szépen kapaszkodott is, eszébe sem jutott, hogy felálljon... Miután végeztünk, egy szó nélkül továbbindultunk, nem volt hiszti, harc, igaz, beigértük neki, hogy még valamire felülhet majd később. Hogy felmérjük a terepet, mi van még, végigsétáltunk a promenádon, gondosan megbámulva az óriáskereket (asztaaaaa!) és az autós mókákat. A part egy szakaszán ugyan volt egy kis gond, mert a Bouncy World kicsit megzavarta P. ekvilibriumát (= szeretett volna trambulinozni, de iszonyat sor állt), úgyhogy legörbült szájjal mérgesen elkezdett rohanni a vakvilágba, de miután úgy tettem, mint aki azt hiszi, hogy csak fogócskázni akar, utánaszaladtam, elkezdtem piszkálgatni és onnantól már nevetett. Leültünk a fűbe, AV hozott nekem fagyit, P. kapott egy mandarint és mivel százágra sütött a nap, teljes volt a boldogságunk. 5 körül indultunk hazafelé, de előtte még újra lementünk kavicsozni a partra, majd mivel az igéret szép szó, kerestünk egy P.-nek való attrakciót és felültettük rá. Mivel ez kicsiknek való "körhinta" volt, egyes-egyedül feszitett a kamionban, tekergette a kormányát, dudált, majd boldogan vigyorogva integetett ki minden körnél, azt hittem, megeszem, de helyette csak egy könnycseppet morzsoltam el a meghatottságtól, milyen nagy már. A kiszállás után volt egy kis afférunk, mert szegényke azt hitte, mehet még egyszer (utólag megbeszéltük, hogy nem is tudjuk, miért nem mehetett két kört... elcsesztük, na...), úgyhogy sirva, toporzékolva siettünk vele a kocsihoz. Kicsit rossz érzésem van, hogy hisztizve kellett eljönnünk, mert én voltam a hülye, annyira csak azt mondogattam neki, hogy "ha felszállsz, rendben van, de akkor nem lehet kiszállni, mig nincs vége a körnek; mig megy a jármű, fel ne állj, oké?", hogy teljesen elfelejtettem vele tisztázni, hogy csak egy kört mehet. Amatőr hiba, tudom, de egy életre megtanultam, mit ne felejtsek el legközelebb, ha "ápdánápdán"-ba (= a Drágaszágunk igy mondja a vidámparkot) megyünk...
Ma, a tegnap délutáni időjárás szöges ellentétére ébredtünk, magyarul esett az eső. Délelőtt igy pakoltunk, majd elmentünk tankolni és kiugrottunk a Poolbeg-hez egy kicsit sétálni, de mivel újra nekikezdett esni, 10 perc után rohantunk vissza a kocsihoz, szerencsére épp időben, mert mire beszálltunk, már ömlött. Délután, mivel még mindig esett, kerestünk egy játszóházat a "közelben" és odaautóztunk. (Spraoi) Háááát, mit ne mondjak elég gáz volt a hely: sötét volt, büdös, meleg és rengetegen voltak. Elvileg volt 2 év alattiaknak szánt rész(ecske) is, ez egy 4 négyzetméternyi labdás terület volt egy minicsúszdával meg egy labdás medencével. Slussz. Se egy csörgős könyv, se egy kis játék, semmi... (Arról nem beszélve, hogy Okos Apuka benn áll cipőben a labdákon, ahol a saját gyereke nyalja a földet.) A kb 6 négyzetméteres második rész, (a 4 év alattiaké) sem volt sokkal jobb, sőt, ott még labda is alig volt... Játsszál a semmivel, hülyegyerek! A Nagyok részlege (a harmadik terület) ugyan 3 szintből állt, nagy volt, de ott meg el lehet képzelni, mi folyt: nagyjából 100, teljesen magán kivül rohangáló 5-12 éves gyerek tombolt. P. egész jól vette az akadályt, mindenáron a Nagyoknál akart játszani, felmászott a labirintusokba, boxolta a zsákokat, ugrált, szakadt róla a viz, szóval végülis ő jól érezte magát, csak mi akartuk elhányni magunkat a zajtól, sötéttől és attól, hogy vágni lehetett a fülledt párát. Ami amúgy a legidegesitőbb volt, az az, hogy az éttermi rész nagyobb volt, mint maga a játszóterület illetve hogy mivel esett az eső, a szülők olyan szorosan álltak az ajtóban, hogy alig birtunk kimenni és slusszpoénként dohányoztak... Bár nem vagyok az "ebben a kerületben a jók / ebben meg a rosszak laknak" hive, de érezhető volt, hogy ez a mackónadrágos, sült krumplizós, dohányzós, gyerekeiket magasról letojós réteg egy egészen más világ, mint a Panda Cafe közönsége... No mindegy, a Nap Tanulsága: ide sem megyünk többet. Az este csendesen telt a szokásos programmal: pakoltunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése