Jajj, annyi sok felé jár az agyam mostanság, hát persze, hogy post-it lázban élek folyamatosan, gondolkozom, agyalok, tervezek, komolyan, kár, hogy anno nem álltam rá a sakkra, mostanra remek lehetnék, annyira jól tudok már sok-sok lépéssel előrébb gondolkozni.
Katity középszerűnek nevezte magát, én szétesettnek tekintem magam, mindig annyi felé próbálok szakadni, ez is érdekel, az is, ezt is csinálnám, azt is, plusz itt van Peti is, akit jobban szeretek, mint valaha, hihetetlen, milyen összhang van most köztünk, odáig jutottunk, hogy szeretem altatni is, mert imádom, ahogy akkor is huncutkodik, rákezd magyarázni, miről fog álmodni (általában kukás autóról), okoskodik és ráadásul mikor múltkor már azt hittem, alszik, kimentem a konyhába, megkérdeztem halkan AV-t, kér-e perecet, mire hallom a gyerekszobából, hogy Nyanyanya, bemegyek és azt mondja a büdös kölök, hogy perecet kér (persze + tessék + szájára mutat), hát az ilyen dolgoktól elolvadok például.
Kedden megyünk haza, körbenézünk, mi van otthon, AV azzal az ötlettel állt elő, hogy hazaköltözhetnénk egy kicsit, jöhetne a második gyerek (közben én elvégezném végre az egyik terapeuta képzést (2 év), de ez csak az én tervem, neki még nem mondtam, pedig milliókba kerül khm), majd 1-2 év múlva visszajönnénk, hogy Peti már itt járhasson suliba... Jajj, ez engem úgy feldob, milyen menő lenne úgy visszatérni ide, hogy az egyik gyerek rögtön mehetne iskolába, a másik mehetne fél napra bölcsibe, én pedig ezeken a fél napokon vidáman dolgozhatnék a módszerspecifikus képzésekkel kiegészitett diplomámmal a zsebemben.
Kicsit előre tervezek talán?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése