A Mindig Mindent Jobban Tudó Nemzet

A Kismamablog FB oldalán megjelenő kommentek tökéletesen megindokolják, miért borsózik a hátam attól, hogy hazajöjjünk.

Múltkor például volt fenn egy kép, amin 4-5 évesek ültek babakocsiban és néhány üditő kivételtől eltekintve a legtöbb anyuka csipőből lelustázta, leszörnyűzte, elitélte azt, amit látott, miután mellet döngetve közölte, hogy az ő kicsikéje bezzeg egy éves kora óta jár és bizony 15-16 hónapos kora óta nem kell a babakocsi, fúj, porosodik csak. Én nem tudom, milyen érzelmek, szükségletek hajtják a Magyar Anyákat meg úgy általában a magyarokat, de hogy ez a folytonos itélkezés, ez az állandó, én vagyok a legjobb, hát nem látjátok, naaaaaa, dicsérjen már meg valaki, hát hiába mondogatom, hogy nekem van igazam és mindenki más hülye kinyitja a bicskát a zsebemben az tuti. Kinek mi a jó isten köze van ahhoz, hogy más hogy nevel? Milyen jogon itéli el bárki a másikat, ráadásul egy kiragadott, falatnyi info alapján? Miért érzi a legtöbb ember, hogy kötelessége (90%-ban negativ) véleményt alkotni mindenről az ég világon? 

Ja és még egy apró hozzáfűznivaló:

• Ahol van BKV, megéri nem babakocsizni, az világos, de bosszantó, hogy aki benne él a jóban, el sem tudja képzelni, hogy máshol nagyon nem ilyen a rendszer, közel sincs igy kinyalva az emberek feneke, mint Pesten. (Arról nem beszélve, hogy az anyukák nagy része - egy kommentet idézve - könnyen beszél, ha csak a lakása tövében lévő játszira ugrik le naponta és mondjuk nem egy kilométernyire van tőle a legközelebbi játszótér / zöld... Plusz a Magyar Kismotor csak itthon létezik ám, máshol ismeretlen jármű... (Persze köcsög külföldi, miért nem vitet ki a gyerekének egyet...))