Büszke

Ma jártam egyedül a városban és benéztem a Fakopáncsba. Elsősorban fűzőcskét szerettem volna, mert nagyon megtetszett, mikor láttam a honlapon, de körbenéztem és találtam még ezt-azt, többek között ezt a Noé bárkájás puzzle-t. Hogy az eladónő szóval tartson, megkérdezte, hogy kisfiúnak vagy kislánynak lesz-e a kirakó, majd mikor mondtam, hogy fiúnak, belépett egy másik eladónő és adott egy kávét a kolléganőjének, én meg tovább keresgéltem. Mikor a piros pöttyös katicás prizmát fogdosva rámosolyogtam a beszédesebb eladónőre, hogy "Hmm... piros katica... nem ciki ez egy fiúnak, ugye?", az rákérdezett, hogy mind a két gyerekem fiú-e... Én csak pislogtam, hogy miről maradtam le, mind a kettő, majd mondtam neki, hogy neeeem, csak egy gyerekem van, a kisfiú, 2,5 éves lesz, mire a nő totálisan elkerekedett szemekkel kérdezte, hogy a 2,5 éves gyereknek lesz a 28 darabos puzzle?!
Mit ne mondjak, kidagadt a májam abból a kicsi üzletből...*

* Hogy jó fél évvel le van szerintem maradva beszédileg**, mellékes.
** Ez amúgy annyira megfoghatatlan: múltkor volt egy babatalálkozó, ahol hat pont egyforma korú gyerek volt és azok, akik mondatokat mondanak, jól beszélnek a szülők szerint, szó szerint ugyanolyan szinten dumáltak, mint P. (eszerint P. épp úgy beszél, mint a kortársai); de aztán találkoztunk egy 1,5 éves kisfiúval, aki 11 hónappal fiatalabb P.-nél és basszus ő is teljesen ugyanúgy beszélt, mint ők, csak egy kicsit tisztábban... Mondjuk szerintem ő, már a 1,5 éves van előrébb, nem mi vagyunk lemaradva az átlagtól, de megállapitottam, hogy a beszéd sokkal szubjektivebb téma, mint a járás például, mert aki fogódzó nélkül megy, az jár, beszédben viszont nincsenek ilyen támpontok: ha van két nagyjából egyformán kommunikáló gyerek, az egyik anyja már azt mondja, hogy beszél a gyerek, a másiké meg még nem tekinti ezt beszédnek. Na.